Már több mint fél éve nem írtam a naplómba most ezt szeretném pótolni. Mi is történt ezidő alatt? Tulajdonképpen semmi érdemleges, viszont megismerkedtem két új emberkével a neten, az egyikőjük Gech0 becenéven szokott lenni az msn-en, ő a livecosmos oldalamról találta meg az msn címemet. Ő egy 16 éves lány de hihetetlenül intelligens, az ember azt hinné ő is 25 éves legalább. Persze nagyon fiatalos is egyben de nagyon sokat is tud. Vele jókat szoktam csettelni. A másik is egy lány, Livia a neve, vele egy fórumban "találkoztam", egy társkereső fórumban. Azóta intenzíven írogatunk egymásnak és telón is tartjuk a kapcsolatot. Úgy volt, hogy találkozunk most Csütörtökön, de megyek Terápiára ami kb több hétig fog tartani. Ez egy rehabilitációs intézetben van, Szegeden, szal nem közel.... Itt remélhetőleg visszaszoktatnak a 'normális' életre, hogy ne egész nap csak a neten lógjak, meg otthon kuksoljak, hanem próbáljak meg programokat szervezni magamnak, időben kelni és feküdni és később esetlegesen dolgozni is. Hát, sztem nem lesz könnyű dolguk... majd meglátjuk milyen lesz, kicsit félek tőle, de ez önkéntes terápia, én vállaltam hogy bemegyek, egy pszichiáter tanácsára akinél kb másfél hete voltam. Amugy mikor Szegeden voltunk beszélni a főorvossal, fura de még az emberek arca is más volt mint Békéscsabán.... érdekes, ezt megfigyeltem, minden városban másmilyenek az emberek... van egy jellegzetességük mindegyik városban, de különböznek a többi városok embereitől. Ez így lehet hülyén hangzik, de én megfigyeltem ezt.
Mikor Szegeden voltunk Hétfőn, először nem találtuk az intézetet és véletlenül egy mozgásszervi rehabilitációs intézetbe mentünk be - ugyanis a két épület egymás mellett helyezkedik el. Miután rájöttünk, hogy rossz helyen járunk anyu viccelődött azzal, hogy még jó hogy nem feküdtem be oda, mert akkor jól megtornáztattak volna... persze ez csak jót tett volna, de nem volna kedvem oda befeküdni. Amugy a doki ott, még meg is jegyezte, hogy nahát, pedig úgy látom jól mozog a lány! Aztán kapcsoltunk hogy rossz helyen vagyunk :-PPP
Aztán végre megtaláltuk a "mi épületünket". Ahogy mentünk végig a kertjén láttam hogy betegek ültek kint és úgy bámultak rám, mint akik még nem láttak embert.... ilyen elvontak lennének itt a betegek? - morfondíroztam magamban... vagy lehet csak begyógyszerezték őket azért voltak olyan furák... mindenesetre nem nyerte el a tetszésemet a hely, de majd kiderül milyen lesz ha bent leszek. Aztán a folyosóra érkeztünk, nyitva volt az egyik terem ajtaja ahonnan szavak hallatszódtak ki: "Egy, kettő, három, - lábemelés..." - egy nő jógát tartott pár betegnek. Belestem, ez már barátságosabb látványt nyújtott. :-) Utána leültünk anyuval és Imrével a folyosón a fődoki ajtaja előtt. Hamarosan meg is érkezett. Csak ketten voltak előttünk, szinte percek alatt sorra kerültünk. Mikor bementem, tök üres volt a szoba, semmi dísz, semmi kép, nagyon barátságtalan volt.... én amugy mindig megfigyelem a helységet bárhol is vagyok és levonom a következtetéseket.
A doki kérdezte kik vagyunk mi a probléma stb. Anyu elkezdett beszélni ami miatt kicsit zavarban voltam és kényelmetlenül éreztem magam, mivelhogy nem én mondtam el a dolgokat. Mind1.
Beírtak egy időpontra hogy mikor "feküdjek be". A doki nem volt valami szimpi. Imrének az volt de nem meglepő hogy különbözött a véleményünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése