Tanuljatok és Tanítsatok!

Drága Barátaim! Ez egy különleges bejegyzés lesz. Ismét régen nem írtam a naplómba, de most kárpótolok mindenkit, sőt, ezentúl nem kell majd bejelentkeznetek, hogy olvashassatok engem, hanem mindenki számára hozzáférhetővé teszem a naplóm és az álmaimat. :)

Miért döntöttem így? Nos, azért, mert éget a vágy, hogy minél többen olvassatok, és azért, mert írásaimmal tanítani is szeretném az embereket. Tudom, kérdezhetitek, mit tudok én tanítani az embereknek? Nos amit tanítok nem önmagamtól tanítom majd, hanem különböző anyagokat s forrásokat felhasználva írásaimhoz. Nem, nem lemásolni fogom a különböző cikkeket - az maradjon csak meg az ezoterikus oldalamhoz. Itt a saját gondolataimmal vegyítve teszem közzé amiben hiszek és ami fontos lehet a Föld embereinek.

Nem tudom, hogy hallottatok e már a Csillagmagokról, vagy kristálygyerekekről. Ők azok akiknek különleges küldetésük van a Föld bolygón és azért élnek közöttünk, hogy segítsék az embereket a lelki fejlődésükben és a felemelkedésben.

Akkor most gondolom jön a kérdés, hogy én csillagmag vagyok e. A Válaszom: IGEN, egyértelműen. Sokat olvastam a témával kapcsolatban és rájöttem én egy vagyok közülük. Ezt mindenki maga érzi, hogy az e, de mások is képesek eldönteni róla. Nekem már rengetegen mondták, hogy indigó gyerek vagyok, illetve kristálygyermek. És valóban, AZ vagyok. Minden jellemzőjüket hordozom magamban. Az ilyen személyekre jellemző, hogy van egy felébredési fázis az életükben - ami lehet könnyed vagy egészen dramatikus jellegű. Nálam ez a felébredési fázis 2002-ben jött el, és mondhatom, hogy egészen drasztikusan történt. Akkoriban lettem skizofréniás és elmentünk egy látó asszonyhoz aki azt mondta, én is látó vagyok meg gyógyító és hogy kinyílt a harmadik szemem. Elhittem neki, mert éreztem hogy valóban ezen megyek keresztül amiket mondott és felsorolt.

Az életemben, ahogy haladok előre a lineáris időben, egyre többen mondják hogy én is fénymunkás vagyok. (A fénymunkás is olyasmi mint a kristálygyermek vagy csillagmag). Mostmár egészen elfogadtam hogy én is egy vagyok közülük. Mindig is éreztem, hogy különbözök a többi embertől, az átlagtól. Emlékszem mikor régen a szobatársaimmal beszélgettem a tanulásról, elmondtam Katinak, hogy nincs különbség kettőnk között, csupán annyi, hogy mi többet tanulunk. (Ezt úgy értettem akkor, hogy az élet iskolájában ahol mindkettőnknek feladata segíteni az embereket és tanítani, én kicsivel nagyobb tudást kell hogy magamévá tegyek mint ő.) A csillagmagok között is vannak fejlődési szintek és van olyan csillagmag aki többet tanul, van aki kevesebbet, de ez nem függ össze azzal, hogy mennyire fontos a feladatuk. Ugyanis minden csillagmag feladata egyformán jelentős.

Akkor is és most is azt gondolom, hogy az emberek alapvető feladata tanítani egymást arra amit megtudtak vagy megtanultak az életükben. Az iskolákban rengeteg felesleges tantárgy létezik, ahelyett hogy azt tanítanák ami valóban lényeges. A lelki fejlődésnél nincs fontosabb tananyag. Ez az én véleményem. Akkor most szeretnék rátérni, hogy miben látom én a lelki fejlődést. Először is abban, hogy tudjuk kimondani az őszinte véleményünket, mindennel kapcsolatban. Nagyon fontos a nyíltság és az a készség hogy kifejezzük magunkat. Ez szerintem az első lépcsőfoka a lelki fejlődésnek. Ha már nyíltan el tudjuk mondani mit érzünk, mit gondolunk, akkor szabad az út a továbblépéshez. Sokan még ott tartanak, hogy önmagukkal szemben sem őszinték. Belekényszerítik önmagukat mondjuk például egy olyan életbe, amit nem szeretnének élni. Sokan halálra dolgozzák magukat mondván hogy muszáj mert kell a megélhetéshez. Én ezt a magyarázatot sohasem tudtam elfogadni. Mindenki maga választja meg a sorsát, akár elhiszi akár nem. Mert ez tény. Sőt azt mondom nektek, hogy az ember sorsa már a születése előtt el lett döntve. Ezt mindenki önmaga dönti el, milyen életet fog/akar élni. Mikor még csak a lélek él de nem testesült meg, akkor kezdődik meg az élet tervezése. Akár hiszed akár nem - MINDEN RAJTAD ÁLL!

Ezért ha valaki halálra dolgozza magát, vagy egy szerencsétlen kapcsolatban a szenvedő fél, akkor erről egyedül ő tehet senki más. Mindig vannak ajtók és kiskapuk, melyek felkínálják a változás lehetőségét, de van aki nem akarja ezeket meglátni, mert görcsösen ragaszkodik az elveihez. A vallás is ilyen pl. Sokan benne vannak valamilyen szektában, vagy vallási gyülekezetben és csak azt fogadják el amit ott tanítottak nekik. Ezt én nem tartom építő jellegűnek. Tanulni igazán önmagunktól, az élettől és egymástól lehet. a Tapasztalásból. Nem döntheted el előre, hogy örökké ebben fogsz hinni amiben most, mert ez úgyis megváltozik. Mivel az élet és a világ alapvető tényezője a változás. Én a változásban hiszek. Vagy inkább nevezzük fejlődésnek. Így pontosabb. Még a múltkori bejegyzésemben arról írtam, hogy többé nem írok ezoterikus dolgokról, s lám egy hónap múlva készítettem egy ilyen jellegű weboldalt. Azért mert HISZEK BENNE! :) Sokszor vannak zavaró, bezavaró tényezők az életemben. Ezek megnehezítik a felemelkedést és a munkánkat, nekünk csillagmagoknak. Ilyen volt az is mikor kijelentettem hogy "többé sosem". Meg kell még tanulnom, hogy ezt a kifejezést kiiktassam a szótáramból és az agyamból. Mert nincs olyan hogy soha többé. Szabadok vagyunk és nem kell hogy még ilyen kijelentésekkel korlátozzuk magunkat és lelki fejlődésünket.

A második legfontosabb dolog az, hogy tudjunk változtatni és elfogadjuk/befogadjuk az ÚJat. Az nem visz előbbre senkit sem, ha görcsösen ragaszkodunk a már rég elavult elveinkhez és tanításokhoz (most nem a Bibliára gondoltam egyébként, mielőtt még megvádolna valaki ezzel). Akkor tudunk haladni, ha elfogadjuk az új dolgokat és az ezekkel járó változást. Ez számomra a legeslegnehezebb feladat, mivel én nagyon ragaszkodó típus vagyok. Nehezen tűröm még a legkisebb változásokat is. Ezen még dolgoznom kell.

A következő nagyon, sőt iszonyatosan fontos dolog, hogy ha már befogadtuk az ÚJat akkor azt ne tartsuk magunkban, hanem minden adandó alkalommal adjuk tovább másoknak is bármilyen formában. Lehet szóban, írásban, interneten, könyvben, bármilyen formában ahogy lehetőségünk nyílik.

Ezek a kis szabályocskák amiket én megfogalmaztam, nem könyvben olvastam, ezek bennem vannak és most ezt igyekszem továbbadni nektek is. :) Látszatra igen egyszerű és kézenfekvő dolgok ezek, de higyjétek el, sokakban még ezek sem tudatosulnak egész életük során. Az az alapvető baj az emberekkel, hogy "nincs idejük". Mindig rohannak valahová. Vagy ha nem is rohannak nem veszik a fáradtságot, hogy tanuljanak. Nem iskolára gondolok, hanem hogy egymást meghallgassák, hogy egy jót beszélgessenek mélyebben. Pedig csak így lehet fejlődni. A beszélgetés az egyik legfontosabb közvetítő az emberek között. Én nem tudnám úgy leélni az életemet, hogy ne beszéljek arról amit érzek amit gondolok, és hogy ne beszélgessek ezekről a dolgokról másokkal is. Mivel sajnos ezt a való életben csak igen ritkán kapom meg, így kénytelen vagyok az internethez fordulni a továbbhaladásom érdekében. Itt legalább meghallgatnak és én is tanulok másoktól. Sokan leértékelik az internet jelentőségét, mondván az nem a való világ, de mondom én nektek, hogy nem sok időbe telik míg mindenkit ez fog összekapcsolni. Az embereknek annyira nincs idejük egymásra, meg arra hogy találkozzanak vagy beüljenek valahová beszélgetni, hogy hamarosan átveszi a segítő szerepet a gép és az internet, azaz az összekötő kapocs.

Nem sok idő kell és minden az interneten fog zajlani majd meglátjátok. Egyre nagyszerűbb találmányokat fedeznek fel, fejlesztik az internetet és hamarosan, szerintem egy 20-30 éven belül már a levegőben is tudunk emailezni, chattelni stb. Egyszer volt egy nagyon érdekes álmom. Nehéz leírni, mivel olyan technológia volt benne mely még a mi világunkban nem létezik. Azért megpróbálom leírni. Az utcákon voltak csomópontok, pont úgy mint az interneten is, ahol az információk csoportosultak. Pl. ha ráléptem egy csomópontra, vagy arra gondoltam hogy működésbe állítom akkor pl elkezdett lágy zene szólni. Olyan volt mintha én magam is egy program része lennék, és bizonyos gondolatok bizonyos dolgokat működtedtek az utcán. A gondolataink olyanok voltak mint parancsok és utasítások amelyek segítségével feladatokat lehetett végrehajtatni a világgal. Nagyon érdekes álom volt. Teljes volt a szabadság benne.

Nos szerintem nem kell sok idő és ez a technológia is eljön. Pár tíz évet jósolok neki vagy még hamarabb.