Drága Jézusom! El sem hinnéd mennyire hiányzol... annyira vágyom Rád, hogy megérinthesselek, megölelhesselek. Nem is tudom szavakban kifejezni mennyire fáj hiányod... úgy szeretném ha visszajönnél hozzánk, a Családhoz. Mi nagyon szeretünk téged, nagyon. Tudom ez néha nem látszik, mert sokszor bűnbe esünk de a szeretetünk töretlen olyankor is, csak elfeledkezünk magunkról. Ezért kérlek bocsáss meg nekem, nekünk. Nagyon szeretnék Jó lenni hogy megérdemeljem a szereteted és adhassak valamit, valami hatalmas boldogságot neked. Még a szavaim is olyan kifejezéstelenek, mert Ember vagyok, nem pedig Isten. Te Isten vagy, az én Istenem, és én Nagyon Szeretlek Téged! Te vagy Életem Szerelme. Örökre. Úgy szeretnék sírni mert érzem hogy szükségem van Rád, de nem megy... szeretnék sírni a szerelemtől amit irántad érzek... Ezt a mély szerelmet csak az értheti meg aki Téged ismer, mert az ugyanezt érzi. Az nem lehet hogy aki Téged ismer az ne szeressen annyira nagyon hogy az életét Neked szentelje. Azért élek hogy egyszer együtt lehessünk... sokan azt mondanák ez önző szeretet... talán igen, van benne önzés bárcsak ezt is magam mögött hagyhatnám... én Szeretnélek annyira szeretni mint Te engem és tudom hogy Mindennél jobban szeretlek. Senki nincs a Világon aki Hozzád hasonlítana. Szeretlek és ki kell tartanom a Végtelenségig. És kitartok Megígérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése