A Játék Fontos :)

A mai nap nagyon gyorsan elrepült, vásárolni voltam az anyukámmal és vettünk egy nagyon klassz bakancsot télre. :) (Valami olyasmit, mint amilyen Britney-nek van a "Stronger" videóklipben.. én kifejezetten ilyenre vágytam, és meg is találtuk az "álombakancsot".). De ezzel még nincs vége a mai vásárlásnak, mert apukámtól kaptam pénzt ruhára is, mert tudja hogy szükségem van rá és még ma el fogok menni. A héten történt néhány kellemes élmény velem az iskolában és a kollégiumban. Angi a szobatársam elhozott egy nagyon Király játékot, amit persze ki is próbáltunk még aznap este. A neve Scrabble (Angi viccesen csak Scrabli-nek hívja), és az a lényege, hogy értelmes szavakat kell kirakni egy táblára azokból a betűkből amiket egy kis zacskóból húzunk. Mialatt játszottuk ezt a játékot négyen, rengeteget nevettünk! :))) És van mégegy játék amit előszeretettel játszunk esténként (akkor mikor már ágyban vagyunk és teljes a sötétség), ennek "Barkóba" a neve. Ezt mi úgy játsszuk, hogy egyikőnk kitalál valamit gondolatban: egy tárgyat, személyt, fogalmat, bármit. A többieknek pedig ki kell találnia, hogy mire gondolt, úgy hogy kérdezősködik róla... pl. ilyen kérdéseket lehet feltenni: "Személy?" ha igen akkor folytatódhat így: "Ismerjük?"... "Férfi?"... "Magas?".... Van Szakálla?".... stb... szépen, míg valaki meg nem fejti, hogy mire, kire gondolt az illető :) Egy alkalommal én a kolesszoba "Boltívére" gondoltam és amikor Andiék kitalálták, dőltek a nevetéstől! :P Ti nem is tudjátok elképzelni milyen jó mulatság ez a játék!!! :))) Főleg este a sötétben! Aki koleszos és nagyon unatkozik, esetleg maga alatt van, nyugodtan játssza ezt a szobatársaival, én garantálom, hogy rengeteget fogtok nevetni közben és nagyon jól fogjátok magatokat érezni! :))) Mi minden este játsszuk ezt a játékot és nagyon élvezzük, nem tudjuk megunni. :) Volt olyan is, hogy hajnali 3-ig barkóbáztunk, annyira klassz volt!

Az iskolában a legjobban a rajzórát szeretem, mert a rajztanárunk (Fridél Lajos) egy csomó érdekes dologról szokott mesélni... sohasem tudtam, hogy valaki ennyire sokat tud beszélni mint ő! :P Egyébként mondott egy nagyon érdekes dolgot: azt mondta illetve javasolta nekünk, hogy írjunk naplót, mert sohasem tudhatjuk milyen értékes lesz egyszer, és hogy milyen csodás érzés lesz visszaolvasni azokat a hangulatokat, dolgokat, történéseket, érzéseket, élményeket amiket papírra vetettünk. Elmesélte, hogy egy barátja szintén írt naplót, és ezt aztán kiadták könyvben és rengeteg ember megvette és elolvasta. Én is azt gondolom, hogy a napló-szerű könyvek a legjobb könyvek, mert olvasni valakinek az érzéseiről, gondolatairól amelyek valósak és nemcsak kitaláltak, és hogy valaki hogyan élt meg egy dolgot, az fantasztikus élmény! :) Arra gondoltam, hogy nekem is le kellene írnom Mindent amit a betegségem alatt megéltem, és azt hogy hogyan találtam rá a legjobb barátaimra közben, Marta sh-ra, Andira és Lívire, Tamasi Tibi tanárúrra, és vágyom is rá hogy képes legyek leírni a legmélyebb érzéseim, pontosan úgy, ahogy a valóságban érzem őket. De olyan szomorú vagyok, mert úgy érzem mostanában, hogy elveszítettem az érzékemet az íráshoz, és csak fele-annyira tudok írni, "fogalmazni", mint azelőtt, és amikor így érzek, sírnom kell! Óh Istenem, bárcsak ugyanaz lehetnék mint egykoron, ez a nagy kívánságom... de mialatt ezt írom, egy kicsit visszajött az igazi lelkem hozzám és ez megnyugtat valamelyest és felcsillantja a reményt, hogy egy napon vissza fogom nyerni a Valódi, régi Önmagam. A bensőmben ugyan örökké ott lesz aki vagyok, de olyan nehéz előhozni ezt és kifejezni a legmélyebb érzéseim. Azt hiszem harcolok valamivel belül, de a barátaim segítenek elfelejteni a betegségem és felépülni... nem is tudom mi lenne velem a barátaim nélkül.

Azt hiszem ez a Napló dolog nagyon jó ötlet, és majdnem biztos vagyok abban, hogy el fogok kezdeni írni egy könyvet az életemről, mert vágyom rá, hogy kifejezzem az érzéseim és megosszam azokat az emberekkel... ez is az álmom. Nagyon szeretek írni, és el akarom mesélni a világnak, hogy mit tapasztaltam meg a betegségemben, hogy hogyan találkoztam Istennel, és a barátaimmal. Igen, írni fogok egy könyvet és nem fogom visszatartani magam. Mindent el fogok mondani amit éreztem, rosszat és jót is, és tudom hogy ez jót fog tenni a lelkemnek is és könnyíteni fog rajtam.

Most egy gyönyörű zenét hallgatok éppen, a Sunset Beach sorozat befejező zenéjét. *Fájdalmasan GYÖNYÖRŰ*! Számomra biztos. És pont illik a hangulatomhoz... teli van szenvedéllyel és benne van a kedvenc hangszerem is, a Szaxofon! Ez a szám olyan mint az álmaim. Óh, olyan jól kifejezi amit érzek!!

X-ek (puszik) nektek! :)