Csak sírok és sírok minden egyes nappal, mert lehet, hogy elfelejtettél s nem vagy mellettem... hogy lehetsz ilyen f@sz (bocsánat)...? Én mindenem Neked adom (adtam), s Szeretlek de ez lehet hogy sosem érintett meg Téged Remény. :'(
A MÚLT - Valentínyi Márta
2023. november 28., kedd
2023. november 27., hétfő
Minden Éjszaka
Minden éjszaka símogatsz (óh, milyen gyengéden, s hozzáértően - asztrálisan), a valóságban pedig olyan vagy mint egy jégcsap.... mindenesetre nagyon jó s kellemes ez a kapcsolat (is) számomra <333
2023. november 19., vasárnap
Visszatértem
Kijöttem az írásból, csak jelzem; élek. Ma láttam Reményke új fotóját: még mindig ugyan olyan gyönyörű, mint valaha <333
2022. május 4., szerda
Ha meggyógyulnék, az olyan lenne, mintha visszalöknének a sz@rba
2021. október 5., kedd
Nyugodtan felhasználhatod blogom tartalmát nem az eredeti nevekkel
Kedves Látogatóim, nyugodtan felhasználható blogom teljes tartalma, azonban azt ne az eredeti nevekkel tedd kérlek, a családom és A Szerelmem védelme érdekében. Ezenkívül, Darvas Péter Marcell (Reményke) nem adott engedélyt, fotóinak használatára nekem, de ezt azokban az időkben még nem tudtam sajnos. El fogom távolítani a fotóját a főoldalról, amint lehetőségem lesz erre. Nagyon szépen köszönöm.
2021. szeptember 10., péntek
A lelkem még nem felnőtt
A lelkemben én még mindig egy huszonéves lánynak érzem magamat, igaz, a testem öregszik, de én egyszerűen nem foglalkozok ezzel. Úgy élek, mint akinek mindent szabad és mindent azonnal szeretnék. A Facebookon sem tudok 1 accounton megmaradni, váltogatom, hol vannak ismerőseim, hol pedig készítek új accountot magamnak. Nemrégiben, bejelölt a FB-én Roboman, örültem ennek, mindig felnéztem rá. Na de most ismét új Facebookom van. Nem szeretnék ismerősöket. Egész egyszerűen azért, mert nem szeretnék átlagos lenni és amúgy is eléggé antiszociális vagyok. Ami aggaszt mostanában, mi lesz velem, ha a szüleimmel történik valami baj...? Lehet, hogy Intézetbe kerülnék. Nem szeretném ezt, de a munka számomra rémálom. Nem azért mert lusta lennék, de azt látom, aki dolgozik valamilyen fizikai munkát, olyan lesz előbb utóbb, mint egy robot. Nincs élete, nincs szabadideje. Legalábbis Anyán már ilyesfélét vettem észre. Egyszerűen kihalnak az érzései. Ez borzasztó lehet. Én már visszatértem a mélydepiből, és mindennel harcolok azellen, hogy ismét önmagam árnyéka legyek. Persze most sem vagyok olyan, aki kirobban az egészségtől (bocsánat a kifejezésért), de sajnos Édesanyám már szinte önmaga árnyéka. Nem szeretnék olyan lenni. Akit mások uralnak és irányítanak. Akiknek NINCS saját egyedi véleményük, életük, hanem feláldozzák magukat egy másik emberért. Csak őszinte vagyok. Nem akarok egy élettelen robot lenni.
Viszont vékony / sovány szeretnék lenni. Akiért megőrülnek. Akivel törődnek. Akiért aggódnak és akit SZERETNEK. Mostanában weblapszerkesztéssel és képszerkesztéssel foglalkozom. Amikor úgy jobban érzem magam egészségileg.
Van egy evészavarosoknak készült oldalam, ami éppen fel van függesztve, de hamarosan visszakerül a helyére, talán Hétfőn, vagy Kedden.
2021. Még mindig életben vagyok
2021. - jelen. Azt hiszem már valamennyire beletörődtem, hogy Remény már nem akar soha többé "látni", és arra is rádöbbentem, hogy az életem még mindig az evés-nemevés-fogyás körforgása uralja. Bánom e ezt, így majdnem 10 év távlatából (amikor belekerültem ebbe az egész fogyás dologba)...? Az a szomorú, hogy nem bánom. Szarul vagyok, gyenge, minden nap fájdalmak, küzdelem a gyengeséggel és a családommal, hogy egyek, de mégis még mindig ez az életem középpontja és "fénypontja" - mármint az, ha éppen nem felügyel a család, és fogyhatok. Jelenben 47-48 kg körül lehetek, 38 éves vagyok. Majdnem 10 év küzdelem, de valójában ennél sokkal-de-sokkal több. 2012-ben fogytam 50 kg alá, amikor a vékonyság elbűvölt, s én is el akartam érni a tökéletességet. Legkisebb súlyom 2017 körül lehetett, 38,9 kg, legalábbis a kórházi mérlegen ezt mérték. Sajnos nem sok időm jut írni, a családom állandóan felügyel, megvonnak tőlem dolgokat, pl net, telefon, mérleg és amiről tudják, hogy szükségem van rá lelkileg. Volt olyan, hogy 1 hónap netmegvonás, de kb 1 hétig bírtam ki. Jelenleg úgy érzem, még ezt is elviselném, csak le tudjak ismét fogyni az áhított súlyra. Félig meddig roncs vagyok, de mindig összeszedtem magam eddig még, és visszahíztam. Nem tudok rendszeresen enni, csak ha felügyelnek. Amikor elmegy itthonról nevelőapám, teljes kontrollvesztés áll be nálam. Nem akarok meggyógyulni.
Jelenleg így nézek ki 38 évesen: