Az egyik kedves barátom azt írta, hogy olvassa a blogom. Már idejét sem tudom szinte, mikor írtam vagy olvastam a saját blogom, de most újra itt. Mobilról "pötyögök", így nem olyan egyszerű. Ma az jutott eszembe, hogy gimiben kihagytam étkezéseket, és akkoriban azt mondta egy fiú osztálytársam nekem, hogy lehet, hogy modell leszek. Akkoriban még gyerek voltam, nem éreztem kifejezett éhséget, ha kimaradt néhány étkezés, de épp elég volt ahhoz, hogy ne legyek annyira középszerű vagy átlagos. Most pedig vissza a jelenbe; igen, szoktam magamat hánytatni. Van, hogy semmi kedvem ehhez, van, hogy jó érzés (megkönnyebülés). 42évesen betegségekkel és állandó fizikai fájdalmakkal, idegfeszültséggel (időnként), csak hánytatással tudok fogyni. Hánytatások után nekem úgy tűnik, hogy KISSÉ beesettebb az arcom; pedig egyáltalán nem beesett, inkább pufi. Van amikor tetszik a fotóm amit készítek az arcomról, de leginkább problémáim vannak magammal. Az alakom elromlott, de nem ez zavar a leginkább, hanem az arcom. Nyilván nincs már csinos alakom, 42évesen örülhetek, ha megúszom elhízás nélkül. Hát átlagos a súlyom, 60kg 163cm-hez, de nyilván ott a sok felesleg... tudom, a nők örökös "problémája" a súly "téma" - Nálam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése