Ezt a bejegyzést a bura.hu-ra írtam, de ide is bemásolom, mivel ez inkább egy blogbejegyzésnek felel meg, és szeretném, ha eljutna Hozzád is:
Drága Remény,
Kívánok Neked mielőbbi gyógyulást, igyekszem tartani a "frontot", most épp nyugalom van. Igyekeztem kibiztosítani a terepet, meg az Életünket, aztán ez nem tudom hogy sikerült, hogy jól e vagy rosszul. Ezt majd a jövő "megmondja". Én nem félek, néha meg igen. De alapvetően még megvagyok. A múltkor egy fotóst láttam az utcán, profi géppel, lehet hogy engem (is) fotózott? Kicsit szar érzés volt, mert nem voltam valami jó formában. Az ember ugye nem mindig lehet topon, pláne ha sokmindennel foglalkozik. Szerintem ez nem baj, ha valaki ebben kifogást talál, akkor az nem a mi bajunk szerintem. Mindenkinek van jó és rossz napja is. Ha sokan ismernek, sokan találhatnak valami nem jót rajtunk, de reméljük ezt elnézik nekünk. Mivel csak Isten tökéletes, mi emberek nem. De ez szerintem nem baj. Néha félek, és fáradt vagyok, de vannak jó napjaim is. Például amikor egyedül írhatok a szobámban. Ez jó, szeretem az egyedüllétet és nyugalmat. Én a megfelelő mértéket szeretem, csak a betegségem miatt ez gyakran nem jön össze. Mármint az, hogy a megfelelő mértéket betartsam. Tökéletes akartam és akarok lenni, de be kell látnom, ez majdnemhogy lehetetlen.... de azért szerintem nem az, csak itt a Földön nem egyszerű. Én hiszek benne, hogy sikerülhet, persze ehhez jóval több energia kéne, mint amit kaptunk. Remélem, hogy jól leszel Kedves. Veled vagyok Lélekben Mindig. Tarts ki kérlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése