Drága Reménykém... nehéz perióduson megyek keresztül... Tudom, hogy Te is, Drága. Szeretném ha olvasnád. Ezt, amit írok * Neked *. Szükségem van Rád. Te vagy életem Szerelme. Miért alakultak úgy a dolgok, hogy bújkálnunk kell? Én nem akarok elbújni. Senki elől. Na jó, néha igen. De ha meg elbújok, úgy sosem találjuk meg Egymást. Olyan jó volt régebben... mindig láthattuk Egymást a chaten is, meg a Facebookon is. Tudtunk telefonon beszélgetni. Tudtuk tartani a kapcsolatot, és érezhettük, hogy ott van a másik nekünk. Most meg félek szinte mindenkitől. Tőled nem. Te vagy az, akit szívem Szeret. Kérlek szépen, gyere vissza. Édes Reménykém... <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése