Olyannak látom az életet mintha valami rossz "vidámparkban" vagy "cirkuszban" lennék.... Minden okom meg lenne a Boldogságra, én mégis ebből az egészből csak egy nagy káoszt és felfordulást látok. Csendre, magányra van szükségem, és végtelen nyugalomra. Legjobb lenne egy Hangárban megbújni. Ezt most tök komolyan mondom. Furcsa ez az egész érzésem, nem tudom mi van velem, de nem tudom "megszokni" az életnek nevezett valamit. annyira elütök az emberektől. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése