Nem én irányítok sajnos...

Nem tudom mi történt velem... egy idegösszeroppanás után (2002-ben) azt hiszem, halott a Lelkem. Bár egy fiú (Reményke) szó szerint Reményt adott, de mégegyszer meg kellett halnom, amikor azt hittem, Menyasszonya van... azóta olyan mintha nem éreznék... csak fájdalmat.... mintha a testem itt lenne, de a Lelkem már halott lenne... én élni akarok, de nem élek.... Reményke, csak Te tudsz nekem segíteni, ha van olyan aki tud, CSAK TE vagy erre képes. De ha megsebzel, vagy megölsz, akkor még halottabb leszek... a halottnál is holtabb... nem tudom hogy tudok még "létezni" Lélek és Érzések nélkül, de valahol nagyon nagyon mélyen eltemetve ott van az élet magja, de az hogy fog előtörni bennem ismét? Hogyan? Egyáltalán lehet hogy az a mag is halott? Vagy csak élni akar, de nincs? Nem tudom.... nem akarok senkit bántani, segíteni akarok, de már... nem élek... valahogy menjen belém élet, könyörgöm..... túl sok és óriási a fájdalom.... olvasom Fiónát, nagyon fáj amiken keresztülmegy.... nem tudom hogy segítsek.... magamon sem tudok... Reménykén is csak próbálkozom... de azért még "küzdök", de miért? Reményért, és azokért akik fontosak, de én nagyon nem vagyok jól, de segíteni akarok azoknak akik fájdalmat éreznek. Nem tudom mit tegyek. Nem lehetek ilyen szerencsétlen és tehetetlen. Valahogy erőt kell merítenem Reménykéből és Istenből és Önmagamból. Nem akarok mélyen depressziós és halott lenni. Valahogy meg fogok egy kiutat találni ebből, bár valószínűleg az a véletlen folytán fog összejönni, mert tenni már rég nem tudok. Nem én irányítok... sajnos. Ha rajtam múlna és nem lennék ilyen állapotban, már rég a kezemben lennének a dolgok, és rendbehoztam volna... de sajnos a kormány nem az én kezemben van... ez a fájdalmas... :'(