2014. december 31., szerda

Nem szűnik a Fájdalom

Nagyon Nagyon Szeretlek Életem Szerelme (Reményke). De még mindig nagyon nagy a fájdalom bennem. Attól félek, ez már sosem fog elmúlni Belőlem, de erről nem Te tehetsz, tudom, hogy nem szándékosan bántottál meg (akkor), de mégsem tudom kiheverni. Pedig nagyon akarom, és Szeretlek mindenkinél jobban, de nem tudom kitörölni ezt a fájdalmat magamból. Talán Te ki tudnád (talán), ha a karjaidban lehetnék, és Te az enyémben, és meg tudnék nyugodni, hogy tényleg Szeretsz és nem veszítelek el. Néha úgy kell magamra "erőltetnem", hogy tudjak ADNI, de nem azért mert "nehezemre esik", hanem a fájdalom miatt és ezenkívül a betegségem is nagyon legyengít, ami nem tudom a depresszió e, a Skizofrénia e, vagy valami más betegség. Az az igazság, hogy fizikailag nagyon le vagyok gyengülve, de nem tudom mi okozza. Ha őszinte akarok lenni, ez már tizenéve van, ez a krónikus fáradtság és gyengeség nálam. Szörnyű ezzel küzdeni, az orvosok elbagatelizálják ezt a problémámat, pedig ez okozza a legtöbb szenvedést nekem. Gondolom, hogy az Evészavar is közrejátszott, bár az már "múlóban", legalábbis már tudok enni, néha még sokat is, de azért még nem vagyok gyógyult kicsit sem. Lelkileg nem. Hiányzol Drága, annyira hiányzik az Ölelésed, az érintésed, a csókjaid, és minden ami Te vagy, és mindig félek, hogy elveszítelek, bár nem adtál rá okot, hogy féljek, sőt. Csodálatos vagy, látom, hogy hűséges is, köszönöm ezt Neked Szerelmem. Mégsem szűnik a fájdalom belőlem, és ezt nem értem miért. Pedig már nincs okom rá, mégis ott "maradt" bennem valahogy. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése