Hát még élek... ma is átaludtam a nap háromnegyed részét. Nagyon "király". Úgy látszik feladhatom már a Jó életbe vetett hitemet.... mert ugye egy embernek sem az az álma - gondolom én - hogy folyamatosan tétlenül passzívan feküdjön egy helyben, és ne élvezze a jó dolgokat. Az a helyzet, én nem lennék depressziós, teljesen jó a hangulatom (a látszat ellenére), az egyetlen dolog ami viszont megkeseríti az életemet, ez a fizikai kínlódás... ami folyamatos. Ez a végtelen fáradtság, levertség. Olyan mintha kiszállt volna az összes erőm a testemből, és azért kúsznék-másznék, "tepernék" folyamatosan, hogy tudjak élni, hogy ki tudjak mászni az ágyamból, hogy aktív tudjak lenni. Az jutott most eszembe, hogy bár nem vagyok már evészavaros, legalábbis tünetmentes vagyok, de lehetséges, hogy a régebbi sok koplalás annyira kikészítette a szervezetemet, hogy annyira "legyengültem", hogy most valahogy még jobban össze kéne magam szedni fizikálisan. Jelenleg 48 kg körül mozgok. Mégis egy hájas disznónak érzem magam.... mert az vagyok. Az hogy a fenébe lehetséges, hogy 48 kg-al én úgy nézek ki mint egy 90 kilós, minimum?! Én ebbe nem tudok beletörődni. És tuti ezt más is látja, mármint azt hogy mennyire kövér vagyok, csak mivel mindig közlöm velük hogy 48 kg vagyok, ezért gondolom nem merik mondani, hogy fogyózzak. Rettentően félek a beszólásoktól. Régen egyszer-kétszer kaptam megjegyzést Imrétől (anyu férje), az alakomra, amikor 56 kg-os voltam (hozzáteszem az pont az ideális súly!). Akkor beszólt egyszer egy olyat, hogy: "Úgy nézel ki mint egy 6 hónapos terhes!" - hát mondanom sem kell "marha jól" esett :/ :'( Aztán akkoriban egyik rokonunk is beszólt, hogy: "Jé Márti, Te híztál!" - hát ez is "iszonyúan jól" esett. Mama akkor azzal próbált vigasztalni, hogy "jó" értelemben értette, merthogy "jól áll" nekem hogy híztam. Persze, el tudom képzelni mennyire :/ Meg aztán jött azzal Mama, hogy a kabátban kövérebbnek tűnik az ember, merthogy az volt rajtam. Na jó, oké, de azért a kabáton keresztül is látszik ha valaki vékony vagy normál alkatú. Egyszóval én 56 kg-al iszonyú hájas voltam. Elvileg az én magasságomhoz (a 163 centihez) az 51 kg - 63 kg-ig a normális, ideális testsúly. És most 48 kg vagyok. ÉS KÖVÉR! Hogy a fenébe lehet ez???? Én nem értem! Még 44 kg-nál is csak annyit kaptam "bókként", hogy de csini vagy (akkor már 7 kg-al voltam soványabb mint a normál testsúly legalsó értéke!!!) És "csak" annyit mondtak: csini vagy! Fasza, mondhatom, mennyi legyek már, hogy azt mondják, vékony vagy, és hízzál? Jó, most se vékony nem vagyok, se nem koplalok, de ez így nem oké, hogy beteggé kell válni ahhoz, hogy elismerjék, hogy ja szép, helyes vagy és nagyon csinos. Mert én igazság szerint nem érem / érném be a tökéletesnél kevesebbel. De ezért még tripla-triplán is meg kell kínlódnom, nem úgy mint másoknak! Ez kib**ás, bocsánat.
(UI: A képen nem én vagyok, hanem egy srác a netről. Na ő pl vékony! 43 kg-nál már "közelítettem" alakra hozzá.)
1 megjegyzés:
Kedves Harmony!
Nem akarok okoskodni, de... muszáj lesz.
Mitől lennél energikus? Ha nem viszel be táplálékot, ill. ha évekig alig vittél be és leépült a szervezeted, akkor az a természetes, hogy fáradt vagy. Ez az egyik része. A másik a lelki része, ami talán sokkal fontosabb. Az energikusság nagyon sok tényezős dolog, ilyenek mint elfogadni önmagunkat, szeretve lenni, célokat kitűzni, ami értelmet ad az életünknek, a mindennapoknak. Harmóniában lenni önmagunkkal, a környezetünkkel. Kapcsolatban lenni a természettel: napozni, sétálni, úszni, kirándulni, kertészkedni, kinek mi adatik meg és mi áll hozzá közel. Lényeg, kimenni a lakásból a természetbe és ott valami kedvünkre valót csinálni. Az ember is elemekből tevődik össze, pl. tűz az akarat, szenvedély, víz az érzelmek, levegő az intellektus, föld a realitás, megvalósítás. A betegség abból is adódik, hogy felborul az elemek egyensúlya a szervezetben. Ezt mindenki önvizsgálattal meg tudja állapítani, melyik billent ki. Pl. a kitartás hiánya föld hiány, düh negatív tűz. Ha az ember egész nap a lakásban van és csak a net előtt ücsörög, teljesen megszakad a kapcsolata az elemekkel és megbetegszik. Ez törvényszerű, nem a te hiányosságod. Igen és szinte az egész civilizációs társadalom beteg, mert alig megy ki a valóságos életbe, és teljesen a technika rabjává vált.
A másik dolog, ami lehet, hogy nem fog tetszeni az, hogy szerintem az is kiveszi az ember energiáit, de jócskán, ha valami elérhetetlen álmot dédelget magában és olyasmit tűz ki magának életcélul, ami a Jóistennek sem akar valóra válni. Reményre gondolok, aki nagyon úgy tűnik, nem ad életjelt magáról. Tudom, hogy neked ez így is elég, vagy legalábbis ezt próbálod elhitetni magaddal, de őszintén szólva ezt nehéz elhinni. A szerelem talán a legtürelmetlenebb dolog a világon, mert sürgető beteljesedésre vágyik. Ez van.
Tehát összességében szvsz. azért vagy enervált, mert nem táplálod magad, ill. rossz dolgokkal, helytelen elvárásokkal torlaszolod el az életenergiát önmagadban. Nagy divat mostanság csakrákkal foglalkozni, de szerintem azokat felesleges direktbe tekergetni, beindulnak azok maguktól is, ha a megfelelő dolgokat csináljuk, mozgunk és harmóniában élünk a természettel. Írhatnék még kisregényt, de szerintem így is sokk voltam:)
Szebb, Harmonykusabb napokat!
Megjegyzés küldése