Tévedtem. Az étvágy el tud menni. Sajnos már semmi étvágyam, de annyira megijedtem ettől, meg attól, hogy hányingerem van ha kaját látok, hogy mostmár erőltetem magamba a kaját akármennyire is nem bírok enni, de nem akarok meghalni, semmiképp. Az egész ana dolog nem ér semmit, gyűlölöm ezt az egész szar betegséget... De nem érdekel, meg fogok gyógyulni! Igaz, hogy akkor sem lesz értelme az életemnek (túl sok biztos nem), de azért nem akarnék meghalni.... vagyhát igaziból nem tudom, csak jó lenne egy normális, boldog élet.
Sajnos energiám sem sok van, és olyan dolog sincs amit olyan szívesen csinálnék... az írás jó lenne, ha nem lennék ilyen gyenge. Meg keresek vmi szép képet. :) Hátha jobb kedvem lesz. :)
3 megjegyzés:
Ne add fel! Küzdj Önmagadért, a lelkedért! Ha folyton visszaesel, akkor se keseredj el, mert minden egyes alkalommal picikét magasabbra esel. És eljön majd az a pillanat is, amikor mintegy önműködő mechanizmusként egy felfelé vezető spirálba kerülsz és elkezd magától minden jobb lenni. Az étvágyad is visszatér, ahogy gyógyulsz!
(ezt onnan tudom, hogy nekem is voltak fizikai problémáim, amik "maguktól" múltak el, ahogy lelkileg-tudatilag jobban lettem... Az ember annyira csodálatos szerkezet, képes meggyógyítani magát, ha kap segítséget.)
Köszönöm szépen, küzdök folyamatosan, egy ideig most visszajött megint az étvágyam, mert Anya segített, eljött (bár más miatt - de végső soron segíteni). Az a "baj" igaziból, hogy rettentő fáradt már a lelkem, bár most picit megpihent Remény "kebelén", illetve érzem, hogy Velem van. Nagyon Szeretem ŐT! Ő az Egyetlen akiért érdemes küzdenem. Tudom, hogy nagyon fájna neki, ha meghalnék, vagy beteg lennék megint. Érte csinálom, és Ő tart életben. :) <3
Örülök, hogy jobban vagy... Ne haragudj, de azért néha felmerül bennem a kérdés, h. nem gondoltál még rá, hogy a valóságban is találkozzatok? X éve rajongsz érte, de még egyetlen-egyszer sem találkoztatok(?)...
Nem gondoltál még rá, hogy ahogy eltávolodsz a valóságtól, úgy távolodsz el a gyógyulás lehetőségétől is? Lehet akármilyen csodaszép is az, amit a fantáziádban megteremtesz, a valóság egyetlenegy rút momentuma is többet ér annál, mert az, ami igaz. Nem feltétlenül rút és bántó a valóság, csak már valahogy nem tudsz benne bízni. Pedig valahogy nyitnod kéne szerintem...
Megjegyzés küldése