Anorexia - Étvágy eltűnése

Ezt a pro ana fórumba írtam, ide is beteszem, hátha tanulságul szolgál valakinek:

Nem sűrűn járok erre mostanság, igaziból nem azért, mert nincsenek "problémáim", hanem egyszerűen nem sok kedvem van fórumozni itt. Azért azt elmondom, hogy írták sokan itt valamelyik fórumban, illetve kérdezték, hogy igaz e az, hogy egy idő után elmegy az ember étvágya a nemevéstől. Ezzel kapcsolatban szeretném kifejteni röviden a véleményem, illetve tapasztalatom. Azt tudjátok, hogy egy ideje már, illetve igaziból évek óta vagyok benne ebben az egészben, szóval úgymond mondhatnám magam "tapasztalt rókának" is, de ezt a kifejezést valójában utálom. Igaziból nem tartom jó dolognak ezt a betegséget, az Anorexiát, de úgy érzem, ebből már soha az életben nem fogok kijönni. Na de igaziból ami gondolom érdekelne titeket, illetve sokan kérdeztétek, szóval meg szeretném erősíteni, hogy igen, sajnos egy idő után annyira leáll az egész szervezet "működése", hogy elfelejt jelezni az agy, hogy hoppá most már enni is kéne vmit. Szóval ez nem igazán buli dolog, ha őszinte akarok lenni. Igen, persze király, gondolnák sokan, de igaziból nem az. Én jelenleg ott vagyok végülis, hogy alig van étvágyam, de ha mégis van, akkor csak rendkívül keveset tudok enni, illetve valahogy a kevés is eltelíti a gyomrom, illetve "kielégíti" a kaja iránti vágyam, étvágyam. Illetve ha nagyon nagyon őszinte akarok lenni, akkor MÉG MINDIG ott van valahol "eltemetve" bennem a farkaséhség, de igaziból, már nem tud vagy nem hagyom úgy felszínre törni, és "sokkal egyszerűbb" elnyomni ezt magamban. Tehát igaziból az ember egy idő után eljut egy olyan pontra, ahol már igaziból azért kell tenni, hogy legalább akarja az evést....  nem nagyon lehet ezt leírni milyen, mert ebben "benne kell lenni", de már lényegesen könnyebb nem ennem mint korábban. Igaziból nem, de mégis. Fura egy ellentmondás ez! Néha még elő-előtör egy elég erős éhségféle, de ezt könnyen le tudom igaziból nyomni, jó mélyre magamban és az elmémben, hogy ne törjön elő. Vagy eszek kicsit, és az elég. Azért van olyan is hogy rávetem magam a kajára még mindig, és megeszek mondjuk 3 kiflit. Lehet még többet is tudnék, de már az ellenállás igaziból olyan erős bennem, hogy hagyom elnyomódni. Nos, megválaszolom a NAGY KÉRDÉST, amit sokan akarnak tudni:

Az éhség soha a büdös életben nem fog elmúlni, 
ez a nagy igazság! 

(Bocsánat Mindenkitől, a valóságban nem beszélek így.)

Oké jöjjön egy kép is...
Hát ilyen még nem vagyok.
(Sajnos!)

De egy idő után, már nem törődsz vele (azzal hogy éhes vagy),
nem fáj annyira, el tudod nyomni....

És igaziból ekkor már az ember nagyon le van fogyva, látványosan, megnézi mindenki az utcán, földönkívülinek érzed magad, és el akarsz bújni, egyre jobban. Hát nagyjából ennyi, nem akartam igazán hosszúra nyújtani, nem is értem miért "szónokolok", de szeretek írni, és ezzel kapcsolatban pont van is tapasztalatom. Tudnám folytatni a betegség leírását hosszan is akár, csak most igaziból semmi energiám nincs. De ha esetleg bárki szeretne kérdezni valamit, az itt megteheti. (Ja, s én nem látom magam soványnak még mindig.)