Soha nem vagyok jól.... soha nem érzem azt, hogy most jó. :( Illetve de. Akkor éreztem egyedül Boldognak és Igazán Boldognak és Teljesnek magam, amikor "Reménnyel voltam". Gondolom ez is csak a képzeletem szüleménye, de legalább akkor Boldog voltam! De én szeretném, ha ez nem egy "magányos" dolog lenne, ami csak bennem létezik, ez az élmény! Én szeretném, sőt akarom, hogy Remény is érezze és részese legyen ennek! És én úgy érzem hogy jó vagyok ebben, és valahogy úgy is érzem, hogy nem csak én éltem ezt át, hanem Ő is, de gondolom ez megint csak egy hülye vágy a részemről, aminek semmi alapja.... pedig tényleg annyira éreztem Őt, mégha nem is volt valós..... jó lenne valamiféle visszajelzés. Gondolom azért "nincs", mert semmi nincs :/ Úgyhogy...... gondolom, ezzel is csak magamat áltatom...... én nekem fogalmam sincs, hogyan tudtam Reményt így megszeretni, és hogy miért......... oké, mondhatnám azt, hogy ez egyértelmű és várható volt, mert számomra mindig is ő volt és ő lesz a Tökéletes (Pár). És ezt tényleg nem tudom megmagyarázni "logikusan", hogy miért. Csak érzem, hogy kell, Ő kell és nem más. És lehet hogy mindig ilyen vegetálva, szenvedve fogok utána vágyakozni, és lehet hogy ő teljesen máshol jár Lélekben, vagy szeret valaki mást, mert annyi hatás éri az embert nap mint nap, annyi vonzó emberrel találkozhat és találkozik is...... szóval mit is akarok én? Millió vonzó helyes emberrel hogy vegyem fel a "harcot"? Vagy érzi Remény ezt a kapcsot közöttünk, vagy nem. Az is lehet hogy csak én érzem, vagy nem tudom....... csak valahogy mégis..... olyan erősnek érzem ezt az Összetartozást Vele! Meg az is, hogy tényleg senki iránt nem érzek érzéseket, se szeretetet se semmit. De Remény iránt meg..... Nagyon Erős Szeretetet, Lelki kapcsolódást, Összetartozást, és Szerelmet érzek. Szóval ez azért gondolom, nem véletlen, és remélem, hogy ebből hozzá is eljut valami, vagy hogy Ő is érzi...... ÁÁÁÁÁ nem tudok semmit! És hogy döntsem el mi a valóság? Most vagy elhiszem amit az érzéseimmel érzek, vagy tökmindegy mi van, mert mondjuk ha valahogy közölne valami hasonlót velem Remény, bárhogyan, bármi módon - mármint azt hogy Szeret, vagy valami.... lehet akkor is csak kételkednék, és "keresnék" ezer millió okot arra, hogy nem szeret...... Amúgy meg, nem is tudok róla semmit - még mindig, szóval még ez is jó lenne, ha legalább "megjelenne", már az is haladás lenne...... ez amúgy tök viccesnek tűnik így leírva, de nem az, mert már tök régóta csak kínlódok az eltűnése miatt............ persze lehet neki tökmindegy, meg nem érdekli de......... engem igen! Dehát, végülis már "megszoktam" a helyzetet..... pffff. :/