De már nagyon mennék el innen ebből a világból.... persze nem tudom mi lesz majd, szóval gondolom most ez a "megfelelő", hogy itt vagyok. Mert gondolom van oka. Remény is ide köt (még), más valójában már nem, de valami miatt még itt vagyok, nekem már nem jó itt lenni, sőt szenvedés, dehát Remény miatt még kibírom, és azoknak is köszönhetően akik szeretnek és törődnek velem annak ellenére, hogy nekik kis nehéz velem is meg itt élni. És nem akarok ártani senkinek, egyáltalán, sőt inkább lemondok mindenről és bármiről..... de azt nem tudom, kibírnám e ha Remény nem szeretne, nem valószínű. Azt még talán el tudnám viselni (talán), ha a teste "másé" lenne, tehát ha valakivel együtt lenne, persze rettentően fájna és kikészülnék, de amíg tudom hogy életben van, és hogy talán Szeret, addig én bármit elviselek. Azt is hogyha valaki "elveszi" őt tőlem, illetve ha érzem hogy Szeret, nekem csak az számít igazán, semmi más, mégha jóllehet nagyon fájna, az is ha mással lenne...... de mindegy, inkább nem írok semmiről, mert így is csak magamat és másokat kínzom valószínűleg..... meg kell tanulnom egyedül lenni és segíteni magamon. Vagy tényleg belehalok egyszer a sok fájdalomba.... nekem már mindegy, csak ne fájjon nagyon és el tudjam viselni.....