Szerintem én soha az életben nem leszek meleg. Gondolkoztam azon, mi van ha az vagyok, mivel Remény eléggé lányos. De nem, rájöttem, én nem lehetek meleg. Taszítanak a gyenge nők, az erősek is, mindenféle nő taszít. Csak a másik gond meg az, hogy a fiúk is :/ De akkor mi a fenét tegyek, hogy megtaláljam a "boldogságot", ami lehet itt ebben a világban persze illúzió, mert minden egy nagy fos? Egyáltalán hogyan találjak valami értelmet, mert jelenleg úgy néz ki, hogy kb mindenkiből elegem van, az összes emberből, az egész emberiségből. Egy nagy rakás szar az egész úgy ahogy van... És nem, nem akarok SENKIT most, és legjobb lesz ha ma senki nem szól hozzám itthon. Mamámat sem akarom látni, nem tudom de kb azt akarom hogy tűnjön el a fenébe, nincs kedvem hozzá, idegesít a jelenléte, idegesít hogy olyan túl "mamás", vagy lányos vagy mittomén milyen.... miért gyűlölöm ennyire a női nemet??? De nemcsak a női nemet hanem a férfi nemet is.... áááá faszom kivan komolyan, nem akarok senkit, forduljak már fel, szúrjon le valaki, nem akarok SEMMIT, elegem van, nem jó semmi, elegem van az emberekből, gyűlölök mindenkit, semmi nem jó..... faszomat, de komolyan! Miért vannak ilyen kibaszott szar érzéseim folyamatosan mindennel???? Hogy lehetek ennyire elütő???? És másoknak miért van emberhiányuk, miért csüngenek másokon??? És én is miért függök Reménytől, holott nem??? Úgyértem, most tényleg rohadtul nem akarok semmit, ideges vagyok, s most itt volt tesóm, de NINCS kedvem hozzá sem! Nem akarok semmit, miért nem lehet meghalni??? Fasza, pár perce még tök kiegyensúlyozott voltam, most kb a szöges ellentéte???? Hogy lehet ezt hosszú távon bírni???? Lehet borderline vagyok???? Mi a fene bajom van???????? SEMMIT NEM AKAROK!!!!! Emberundorom van, magamtól is meg másoktól is, pedig sztem szép vagyok, de most még a tükörképemre sem vágyom. Csak azt érzem hogy szétvet az ideg OK NÉLKÜL. Kibaszott...k**** életbe........ nem akarom ezt állandóan, ezt a szar hullámzást és rosszullétet. Miért nem lehet megdögleni a picsába???? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
1 megjegyzés:
Sajnállak:( ( nem lesajnállak, még mielőtt félreértenéd ). Szerintem ezek normális érzések, szerintem ezek mindenkiben benne vannak, csak sokan elnyomják. Nekem az szimpatikus, hogy szembenézel velük, kiírod magadból.
Lehet, hogy nincs semmid (munkád, pénzed, párod), viszont van valamid, ami nagyon sok embernek nincs: időd. Ezért bizonyos szempontból gazdagabb vagy sok embernél. Ha ki tudnád konstruktívan használni ezt az adományt... Én úgy gondolom, a jó lelki állapotért borzasztóan sokat kell tenni, sőt pokolra kell menni. Ezt saját tapasztalatból tudom, én is megjártam, nem csak a levegőbe beszélek. Nem azt mondom, hogy hú de jól vagyok, de néha-néha meglátom az alagút végén a Fényt. És szerintem nem véletlenül Harmony a neved, egyszer biztosan megtalálod, amit keresel. Ne ostorozd magad, próbáld meg elfogadni a szerinted rosszabbik énedet is, mindenkinek van. Tudod, önszeretet:)
u.i. egyébként nem értem ezt az egész Remény dolgot, valaki, aki soha feléd sem néz, hogy kelthet egyáltalán reményt... Persze, ha Neked ez jó...
Megjegyzés küldése