Hát már lassan nem evészavaros leszek, hanem kövér.... jó, jelenleg 48 kg vagyok, oké. Elviselhető. De ma meg - hurrá Húsvét - csokitojásokat zabáltam. Mert egy akaratgyenge senki vagyok. Nem kéne hogy érdekeljen a külsőség, igen, mert "nem fontos", de nekem mégis az. Lehet, hogy az idő telik, öregszem, hízok, csúnyulok, de.... megpróbálom ezt lelassítani és kitolni a határokat. Nem tudom van e értelme. Egyáltalán van e valaminek értelme? De ma volt 1 jó napom, aminek örülök. Csak nem kellett volna csokit ennem.... mert erről is én tehetek, mert helyette - ha már ettem valamit - ehettem volna valami egészséges, kevésbé hízlaló ételt. De nekem naná hogy csokit kellett! :///
És Remény megtisztelhetne egy "Nem"-el, de jobban megérdemelnék egy "Igen"-t. De végülis olyan mindegy.... mert tényleg, minek kaparok valamiért amiről régóta szinte biztos, hogy nem létezik, vagy csak az én elmémben... mert egyszer (mintha) együtt lettünk volna asztrálisan, de utána többször nem, vagy csak próbálkoztunk. Mintha bezárultam volna...... én valójában férfi vagyok. Sajnos testileg "nő", de még ezt a szót is, hogy nő, olyan nehezen írom le.... ellenérzésem van a nőiséggel kapcsolatban. És én heteroszexuális vagyok, ha már valami, de méginkább aszexuális. Mert, azt tudom, hogy kinézetre a fiúk vonzanak. EZ TUTI! Nem a nőket szeretem! Maximum lelkileg picit, de.... nem is tudom... én leginkább Rem-et szeretem. De távol kell lennünk, mert különben "vége lesz". Én végteleníteni akarom / fogom a kapcsolatunkat. De ahhoz nem találkozhatunk. Nem láthatjuk egymást. Nem érintkezhetünk. És mostmár nem is beszélünk.... valamit elrontottam, de nem érdekel, helyre hozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése