2014. április 9., szerda

Remélem egyszer megtalálom önmagam.

Most eszembe jutott az a fiú, akit a Penny-ben láttam, és olyan volt a szeme mint Reménynek. És nézett, én pedig őt, de valahogy olyan furcsa volt az egész... mintha másmilyen lett volna, mint Remény, mégis kinézetre olyan... nem értettem, ki ő és miért néz, de jó volt. Arra gondoltam, olyan jó lenne ha Remény lenne, és hogy újra szeretném Őt látni. Mindig előjön a tekintete annak a fiúnak. Meg az, hogy utána 1-2 nappal egy fiú tekert el a házunk előtt bicajjal, de csak a szeme látszott ki, még a szája és arca is el volt fedve valami sállal. Én pedig pont sétáltam, és a házunktól picit odébb voltam, épp hazafelé jöttem.... és az a fiú rámnézett, de nagyon gyorsan tekert, mint aki csak meg akar lesni, gondolom nem így volt, de mégis úgy tűnt az egész helyzet. És én is ránéztem, és az volt az érzésem, hogy Ő az a fiú volt, akit a boltban láttam, persze gondolom az nem lehet. De erre mindig emlékezni fogok, mert ez egy elég különleges véletlen volt, egybeesés, és Reményre emlékeztet. Nem tudom hogyan lehetnék boldog, ma legalább jól voltam, csak most megint érzem, hogy zuhanok a mélybe, ok nélkül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése