Persze attól még nagyon szarul vagyok még mindig, de enyhült valamit ez a rosszullét... mert valahogy mintha segítene nekem, nem tudom hogyan, de biztos, hogy így van... mert érzem, hogy más nem tud nekem segíteni csak ő... és kicsit mintha úgy érezném, neki sem igazán tudnak mások segíteni csak én... persze ezt nem tudhatom, csak valahogy ez az érzésem, de persze tévedhetek is.... Nekem nagyon fontos lenne, hogy érezhessem őt, a támogatását, és érzem is, annak ellenére, hogy nem beszél, valahogy mégis "együtt tudunk lenni" - bár ez tényleg olyan mint egy csoda vagy nem tudom....