Az a baj, hogy egyre inkább magamba zárkózom és "élvezem" a saját társaságomat (mármint a magamban levést, a "magányt"). Ez egyáltalán nem jó, de mégis így érzem tűrhetően magam.... nem akarok senkivel beszélgetni, csak magammal...... tökjól elvagyok magamban.... csak néha (gyakran) szeretnék 1-2 ember arcot látni, de amúgy..... nem hiányzik senki...... és ez elég gáz..... :(