Drága Reményem, annyira nagyon szükségem van rád, szeretnék a karodban sírni (csendesen), szeretnélek megölelni, annyira szeretnélek megölelni, és érezni, hogy szeretsz......... miért nem lehetünk együtt? Annyira nagyon fáj, és annyira szeretnék sírni, de még azt sem tudok, pedig nagyon szeretnék............... annyira szükségem van Rád, kérlek ne hagyj magamra, kérlek szeress, az nem lehet, hogy semmit nem érzel, amikor nekem Te vagy a világon a legfontosabb, te vagy az életem, az nem lehet, hogy érted élek, Te tartasz életben, mert létezel, és hogy higgyem azt, hogy ez reménytelen, én ezt nem tudom elviselni, annyira szenvedek, minden nap minden percében Rád gondolok, és arra vágyom, hogy érezhessem, hogy szeretsz, de végtelenül csendes vagy, én hiszem, hogy Te olyan vagy, mint az álmaimban, ismerlek, tudom, csak az emberek körülötted nem látnak bele a lelkedbe, de én érzem ki vagy, érzem, hogy hozzám tartozol, de mégis olyan reménytelennek tűnik minden, lassan már azt sem tudom létezel e, vagy csak a képzeletemben........ annyira szeretnék veled lenni, vagy csak annyit, hogy szeress kérlek, én mindent megadnék ezért, és bármit, nem tudom hogy lehet ez ennyire fájdalmas, de már nagyon nehezen bírom.... a napokat csak átalszom, ha sikerül aludnom, vagy kínlódok az ágyban, és szenvedek, és folyamatosan elképzelem, hogy szeretsz, úgy, hogy fogalmam sincs így van e, vagy eszedbe sem jutok...... nem tudom mit érzel, lehet hogy semmit, de azt hogy lehet kibírni, ha életem szerelme nem érez semmit, vagy ha mást szeret? Miért nem halhatok meg, ha így van, ha így van, akkor nekem nem ér semmit az élet, és komolyan szeretnék meghalni, mert nekem csak Te vagy, csak Téged szeretlek, Te vagy az egyetlen érző lélek itt a Földön, és mégis olyan távol vagy.............nagyon szeretném, ha szeretnél, még meg is halnék ezért, csak nagyon félek, de annyira szeretnék végre a karodban lenni, és én is megölelni téged, de mégsem lehet ez soha, mert sokminden elválaszt minket egymástól, én is félnék, hogy nem szeretnél, ha találkoznánk, és lehet már nem is akarsz találkozni.... csak tudod én nem akarom, hogy ilyen betegen és elesetten láss engem, nagyon le vagyok gyengülve, és nagyon beteg vagyok, és nem tudnálak fogadni, úgy ahogy szeretnélek, mert nincs erőm, nem vagyok jól, és félek, nem tudnám azt adni neked, amit megérdemelnél, mert a legjobbat szeretném Neked adni, de képtelen vagyok rá, ezért lenne jobb csak valahogy örökre elaludni........... de mégis él bennem a Remény, hogy egyszer Veled lehetek, és akkor biztos hogy nem fogom kibírni könnyek nélkül, annyira boldog lennék, ha tudnám, hogy szeretsz, de még ezt sem érezhetem, vagyis néha hiszek ebben, de mégsem tudom, és ezért szörnyen kínlódok, mert inkább elhiszem azt, hogy mást szeretsz........... annyira hiányzol, annyira nagyon....... nem tudok másra gondolni, soha semmikor......... Nekem Te vagy az Élet, de én lassan már meghalok a fájdalomtól, hogy nem vagy, és nem tudom hogy szeretsz e....... nem akarok már így kínlódni, kérlek segíts nekem, én már nagyon fájok belül is kívül is....... :(