Miért vagyok mindig ilyen szomorú? Miért kell ennyit szenvednem, kinek jó ez? Annyira el vagyok keseredve, és néha már azt gondolom, legjobb lenne meghalni, és örökre elmenni innen, ebből a világból. Egyetlen egy valaki köt még ide, és ő Remény. Annyira hiányzik, és annyira szeretem őt, úgy érzem, csak ő tudja min megyek keresztül, nem tudom miért érzem ezt, de így érzem. Olyan jó lenne, ha érezhetném hogy szeret, ha csak kicsit is érezhetném, hogy mellettem áll. Nem tudom mit érez, nem tudom hogy van, csak érzem, hogy valami baj van, de az is lehet hogy azért érzem ezt, mert ez velem van.... ez az érzés, ez a fájdalom, ez a szomorúság.... annyira vágyom rá, hogy tudjam, hogy Remény van nekem.... néha úgy érzem, hogy nagyon szeret, néha meg attól félek és gyötör a kétség, hogy semmit nem érez, vagy hogy valaki másra gondol....... én annyira szomorú vagyok, és annyira legszívesebben sírnék folyamatosan annyira fáj és annyira hiányzik.......... szeretnék sírni, valahogy szükségem lenne rá, hogy megkönnyebbüljek, de csak Remény tudna segíteni, azzal, ha velem lenne, ha érezhetném, hogy szeret............ mindenki azt mondja, ne függjek senkitől, de annyira rosszul vagyok, és annyira szükségem lenne rá, és ezellen nem tudom mit tegyek, de bárcsak ne kéne ennyit szenvednem..... miért nem tudok sírni? Remény, kérlek hadd érezzem, hogy velem vagy és szeretsz..... annyira szeretném, ez életem legnagyobb vágya............... annyira szeretnék sírni, annyira nagyon nagyon....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése