2014. február 14., péntek

Azt hiszem elegem lett az emberekből... főleg a pasikból. A nagyrészük szexmániás perverz pedofil...... mondjuk én nem vagyok gyerek, de kb olyan most az alakom mint egy tizenévesnek, s a pasiknak ez bejön. Persze nagyon tetszik, hogy észrevesznek, sőt most azt mondom, mindig arra vágytam, hogy vonzó legyek, és mindenki engem akarjon. Jó, az túlzás azért, hogy mindenkinek bejövök. Azt érzem most, hogy nagyon boldog vagyok, hogy végre szépnek és vonzónak érzem magam, persze lehet nem így van, meg még sok bajom is van magammal. Csak az mondjuk rohadtul nem jön be, hogy csomó pasi nagyon rámnyomult, és vannak akik levakarhatatlanok. Az a baj, hogy nekem ez tetszik is, ugyanakkor zavar az, ha valaki nagyon erőszakosan közeledik, és nem áll le. Most azt mondom, még így is inkább maradjak ilyen "sovány", és tetsszek másoknak, minthogy ne fogadjam el magam és le se szarjanak... elég ellentmondásos dolgokat érzek. Kezdem azt érezni, hogy a férfiak egyáltalán nem érdekelnek már... csak Remény, de ő sem szexuálisan. Nagyon tetszik külsőre, és bejön, de kizárt hogy én valaha érintkezni akarjak egy férfivel. Mondjuk lehet Reménnyel tudnék, de még vele sem biztos.... mondjuk az az igazság, hogy nem akarok. Csak arra vágyom, hogy valaki semlegesen közeledjen felém, persze szimpi legyek neki, meg szépnek találjon, de NE akarjon tőlem semmit. Vagy túl nagy elvárás ez? Valójában kicsit össze is vagyok zavarodva, mert akarom is ezt, csak az nagyon szörnyű, ha valaki annyira kíván (amit nem értek de mindegy), hogy kb már segítséget kér ahhoz hogy kielégüljön... na itt telt be a pohár, mikor ezzel jött valaki, hogy én segítsek neki "bizonyos dolgokban". Hát én erre rohadtul nem vágyom! Addig oké a dolog, míg csak simán elbeszélgetünk, kedves velem, és nem jön szexuális dolgokkal... de mikor már úgy viselkednek velem, mintha én egy használati tárgy lennék, hát az nekem nagyon rossz... és nem vagyok kurva, és egyáltalán nem kívánok SENKIVEL együtt lenni sehogy! Még akkor sem, ha szerelmes vagyok, akkor nem tudom hogy gondolják azt, hogy én még segítsek valakinek ilyesmiben.... ez már eléggé perverz és visszataszító.... én SOHA nem akarom hogy megérintsenek! Elegem van a férfiakból... a nőkből is picit, de párral jóban vagyok, és sokakat kedvelek, sokan simán barátként vannak, írnak nekem. Az a baj, hogy nagyon le akarok fogyni, és szeretnék gyönyörű lenni és vékony, vonzó, de nem azért, hogy valaki közeledjen, hanem AZÉRT, hogy én el tudjam magam fogadni, és úgy tudjak kilépni az emberek közé, hogy tudom magamról, hogy szép vagyok. Megértem, hogy van akinek bejövök, nem értem miért, meg azt sem hogy sokan írnak mostanában... nem raktam fel új képet, és nem is akarok. Úgy érzem, szeretném ha szeretnének, szépnek tartanának, de NE KÖZELEDJENEK! És nem tudom mi a megoldás komolyan.... mert nem akarok kövér lenni sem, hogy ne akarjanak szexuálisan, de az sem jó, ha mindenki vagy sokan állandóan zaklatnak. Nem tudom mire vágyom..... de arra nagyon nem hogy molesztáljanak, és próbáljanak rávenni szexuális undorító dolgokra... az én hibám is lehet, mert még egyenlőre irogatok a Facebookra meg fórumokba, mert azért szar mindig egyedül és csendben lenni.... mert az embernek szüksége van más emberekre, változásra, megértésre... de néha azt gondolom, legjobban járok ha itthon maradok, ha nem írok sehová, és egyáltalán SEHOL nem nyilvánulok meg.... lehet mostmár el is tűnök, nagyon szeretném, bár azt nem tudom mihez fogok így kezdeni, hogy kb nem lesz senkim akivel beszélhetek, de még a magány is jobb a sok perverz szexmániás embernél... most direkt nem írok neveket, mert nem akarok senkit megsérteni vagy lejáratni. Csak azt akarom, hogy kurvára leszálljanak rólam azok akik nem hagynak békén ezekkel a témákkal. Nem akarok ilyen unszimpi lenni, de már nagyon elegem van mindenből. És kezdem Reményt is megérteni, hogy miért nem válaszol senkinek. Sztem neki is totál elege van... s többé már nem is írok neki, sőt én is eltűnök sztem mindenhonnét, mert nem bírom az embereket... és az a szar hogy még a családtagok is "bántanak", meg akarnak néha érinteni, ölelni, simogatni, és én már inkább velük sem akarok találkozni, mert én azt is szexuális jellegűnek érzem, még akkor is ha nem az.... nagyon kivagyok, igazság szerint.... és nem tudom hogy lesz ebből kiút..... csak azt, hogy nem akarok senkit olvasni, senkivel beszélni, senkivel találkozni. A nők nem tetszenek, a fiúk úgy viselkednek hogy azt nem bírom, hát mi lesz így? Nem tudom hová lehet menekülni, vagy mit lehet csinálni? Azt szeretném, ha lenne egy-két ember, akiket szeretek, és elfogadnak, én is őket, és tudok velük beszélgetni. Semmi másra nem vágyom csak erre. Arra, hogy semmi érdekük ne fűződjön hozzám. Jó lenne, ha valaki megértene..... és tudna segíteni. De sajnos szerintem nincs ilyen. És az is bajom, hogy még fogyni akarok..... 44 kg vagyok, de rohadt kövérnek látom magam.... mindenki azt mondja vékony vagyok, de tudom hogy hazudnak. Igaz, sokan nálam több kg-ok, de én magamat kövérnek látom, és van hogy aki nálam 20 kilóval több azt meg soványnak. És rohadtul nem értem az egészet már.... és nem akarok ilyen hájas lenni, és nem akarok szexuális tárgy lenni mások szemében, én csak szeretnék ÉLNI az emberek között, normálisan, hogy ne mindenki szexuálisan nézzen rám, hanem EMBERKÉNT. Elegem van mindenből, jó lenne ha érezném, ez megoldódik, ha legalább a családtagoknál nem érezném, hogy még nekik is tetszek...... ez a legszörnyűbb... biztos nem mondanának ilyet, sőt nem is tudatosul bennük, de én rohadtul ezt érzem belül, hogy ők így látnak, mint egy csini lányt, aki vonzó, bár nem kerül ez kifejezésre, de érzem, mert éreztetik, persze nem feltűnően, de már ettől is nagyon nagyon kivagyok, hogy még a saját családtagjaimmal is ezt kell éreznem.... szörnyű dolog....... és most nagyon rossz, hogy ezeket leírtam, és nem akarom hogy bárki olvassa, és rohadtul félek, de már nagyon kivagyok, de hízni sem akarok, sőt még fogyni, mert rohadt kövérnek látom magam...... és azt sem akarom, hogy kényszerítsenek az evésre. ÉN NEM BÍROK ENNI!!! Értsétek meg! Azt gondolja mindenki, hogy az olyan rohadt egyszerű, hogy mindennap eszek valamit.... nagyon jó lenne ha képes lennék rá. De attól nem leszek, hogy mondogatjátok, hogy egyek! Az a baj, hogy azt hiszem rajtam már nem lehet segíteni, mondjuk nem is érzem azt hogy veszélyben lennék. Beteg vagyok, ezt tudom, tudom hogy van némi evészavarom, de nem vagyok Anorexiás, és nem akarom hogy megakadályozzák hogy le tudjak fogyni. Miért nem értitek meg, hogy nem bírok kövéren élni, létezni??? Azt értem, hogy van akinek esetleg "vékonynak" tűnök, mert ő több kg..... de én nem ítélek el senkit, és nem nézem ki milyen, de azt sem akarom, hogy ilyen maradjak, és sajnálom, ha ezt van aki nem érti meg, és tudom hogy bennem van a hiba, és ezt is nagyon sajnálom, de én nem tudok úgy élni.... ez van. És számomra az borzalmas, ha fel akanak MÉG JOBBAN hízlalni! Kérlek ne! Én azt nem bírnám elviselni! Komolyan nem! Ne kényszerítsetek kövérségre..... lehet van aki kényelmesen elvan a súlyával, oké. Nem nézek le senkit, mindenkinek szíve-joga. És azt is megértem, hogy aggódtok.... csak az a baj, hogy én képtelen vagyok együttélni azzal, ha kövérebb lennék! Jó lenne ha ez eljutna a szüleim agyáig, még akkor is ha jót akarnak és féltenek, hogy én NEM TUDOK úgy élni ahogy elvárják. Még akkor sem, ha rohadtul tönkreteszem magam és belehalok.... ez elég baj nekem, de ezen egyszerűen nem tudok változtatni. Próbáltam de higgyétek el, hogy NEM MEGY. Az a baj hogy rajtam tényleg semmi nem segít már.... mert minimum akarnom kéne a gyógyulást, de még azt sem akarom. Szörnyű ez az egész, de képtelen vagyok kövéren élni... így is nagyon kövérnek látom magam.... és szerintem ti is annak láttok engem, csak nem mondjátok el.... vagy lehet néha nem láttok annak, de sztem az ritka..... vagy az a baj, hogy nektek én soványnak tűnök lehet, pedig kurvára nem vagyok az. Megyek az utcán, és kb egy tehénnek érzem magam a sok anorexiás fiatal között. Oké, nem vagyok tini, de én gyűlölöm a felnőtt nőies alakot, sőt magát a női nemet sem bírom, magamat sem fogadom el. Ezért nem is akarok úgy kinézni mint egy nő. Nem akarok csini nőies alakot, hanem deszkásat, fiúsat akarok. Nem akarok nő lenni, és felnőtt sem. Csak semleges. Biztos ezt nem sokan értik meg, de nem érdekel.... én ezeket érzem, és ebben nem akarom hogy bárki is megakadályozzon, akármennyire is jószándékkal és aggódva teszi.... mert nem bírnám elfogadni magam ha olyan lennék. Így legalább, hogy 44 kg-ra lefogytam, ki merek menni az utcára anélkül, hogy borzalmasan érezném magam. De még fogyni akarok, csak ezt már nektek nem is merem mondani, mindig azt hazudom, hogy csak tartani akarom a súlyomat. Mert már ezt sem fogadjátok el, hogy ennyi vagyok, és még hízlalnátok..... és elegem van a kövérségből..... nem akarok hízni. Gyűlölném magam. Gyűlölöm az egész testem..... nem is akarok testet, de sajnos van..... de ezt ti sosem fogjátok megérteni.... és én nem akarok senkinek fájdalmat okozni..... csak azt akarom, hogy mindenki békén hagyjon, és ha én azt is "vállalom", hogy belehalok, akkor nem akarom hogy "megmentsetek". Engem már nem érdekel semmi, le akarok fogyni, levegővé válni.... és kérlek ne akadályozzatok meg ebben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése