2013. december 18., szerda

Drága Marcell!

Nagyon Szeretlek és olyan jó lenne, ha lehetne közöttünk valamiféle kapcsolat, és nem zárkóznál el... most picit úgy érzem, hogy távol vagy, lélekben valahol máshol jársz, és most nem érzem a kapcsot... rettegek attól, hogy összejössz valakivel, akit jobban fogsz szeretni nálam. Annyira szeretném ha belém szeretnél, már 7 éve töretlenül Téged szeretlek, amióta megláttalak, és úgy érzem soha nem fogok így szeretni senkit. Annyira félek attól, hogy egyszer elveszítelek... Néha annyira vágyom arra, hogy megölelhesselek, hogy a szemedbe nézhessek, vagy a közeledben lehessek! Annyira fáj hogy ilyen távol vagy, hogy nem lehet elérni sehol, csak esetleg telefonon, de én a telefonálástól félek, mert ott rögtön reagálni kell, ami nekem nem megy. De olyan jó, hogy beszéltünk pár napja, teljesen feldobott lettem tőle, utána órákig csak Rád gondoltam (persze ha nem beszélünk akkor is így van). Hogy tudsz ilyen gyönyörű lenni? És mellé még kedves is vagy, a hangod is olyan lágy és aranyos és megnyugtató. Te vagy az orvosságom, ha bánatos vagyok. Tudod mindenem megvan csak pont a legfontosabb hiányzik: Te! A Szerelmedre vágyom, már évek óta, mármint arra, hogy úgy szeress engem ahogy én Téged. Ha ez valaha teljesülne, én lennék a világon a legboldogabb! És türelmes vagyok, akár több életen keresztül is várok Rád, mert nem csupán a külsődbe szerettem bele, hanem a csendes-gátlásos-félénk lelkedbe. Szeretnék a társad lenni, akivel megbeszélnéd a problémáid, aki meg tudna nyugtatni, ha magányos vagy. Bármit megadnék neked, bármit teljesítenék amire szükséged van, amit kérsz! 

Nagyon Szeretlek Drága Marcell, Életem Szerelme! 
Kérlek maradj meg nekem örökre.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése