Nem az a szörnyű kín, amikor nem eszel egy db-ig és kibírod. Hanem AZ, amikor nem eszel egy db-ig, majd már nagyon éhes vagy, eszel pár falatot, és megállsz pár falatnál és éhes maradsz. És próbálod így kibírni az egész napot, és mondjuk sikerül, majd amikor már nagyon éhes vagy megint eszel pár falatot, és így vegetálsz napról napra. Na ez a szörnyű kín, nem az amikor nem eszel majd eszel átlagosan majd megint nem.
Most teázok (0 kcal), próbálom elnyomni az éhséget, tegnap nem ettem semmit, ma pár falat trappista sajtot (kb 100 kcal), és késztetést éreztem arra, hogy felfaljam az egész hűtőt, de pár falattal "beértem". És most döbbentem rá, hogyha ténylegesen le akarok fogyni akkor csak így vegetálva tudok, nincs az hogy én egyszer is jóllakhassak, vagy elég kaját tömjek magamba ahhoz hogy ne kínlódjak. Csak kínlódva tudom elérni a "tökéletességet", vagy azt amit el akarok érni. Mert igen, az tökéletesség lesz, de másképp mint ahogy az emberek képzelik. Kívül gyönyörű sovány, és aszkétizmust tükröző, de belül szörnyű kínok között tengődő, vegetáló lélek. Eldöntöttem: AKAROM. Ez egy "furcsa házasság", furcsa kapcsolat én és az evészavar között. Ez már réges régen nem fogyókúra, hanem koplalás, és kínlódás, mégis KELL! Kib***tt szar és rohadtul nem kívánom még magamnak sem, de erről szól az életem, ez vagyok én, s szükségem van rá. Már nem eszek kenyeret 2 napja (micsoda teljesítmény! - irónikusan - persze hogy nem az, de ezentúl NINCS kenyér!), szóval haladok. Mindenféle gabonát, péksütit, lisztből készült ételt kizárok mától az "étrendemből". Egyszerűen nem szabad, mert nem!
...és mostanában a dark dolgok nagyon vonzanak, én "rossz" lány leszek, a sötét oldalhoz tartozó, persze nem ténylegesen, de ez az út ahhoz kapcsolódik, vagyis azt tudom jobban szeretni mint a szép "kerek" egész kiegyensúlyozott dolgokat, márminthogy ponthogy azokat nem, hanem a fájdalmas, gyilkos, sötét dolgokat, megtestesüléseket IGEN!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése