Nem vagyok szabad.. egyetlen egy szótól függök, ami emelhet(ne) a mennybe, de taszíthat a pokol mélyére is. Egy szó, amit nem mond ki az a valaki aki a mindent jelenti a számomra. Egy szó, amit talán nem is érez, vagy nem tudja mennyit jelentene. Persze lehet hogy "nem fair" találgatni ilyen dolgokban, mert ő nincs itt, s így nem tudhatom ténylegesen mi is jár a fejében, érzéseiben. Az biztos, hogy nem jó így, de már megszoktam nagyjából - azért szeretni ugyanúgy szeretem, s továbbra is jó lenne, ha történne valami változás, valami előrelépés. Szeretnék szabad lenni ismét, mégha ez azt is jelentené, hogy elszakadjak tőle, de úgy érzem magam mint egy rab, a szerelem rabja, ahonnan nem tudok semerre mozdulni, le vagyok kötözve súlyos mázsákhoz, s jó lenne "elvágni" ezt a kapcsot, de ugyanakkor tudom, hogy szörnyen szenvednék akkor is, de lehet hogy hosszú távon talán mégis sokkal "jobb" lenne, mert ismét mernék önmagam lenni. Így csak a megfeleléskényszer van nekem, hogy próbálok elég jó lenni, pedig ez tényleg hülyeség, mert ha már nincs meg a szeretet (szerelem) az elejétől kezdve, akkor már sosem lesz. Vagy tetszem neki, vagy nem, nem tudom a személyiség mennyire tud befolyásoló tényező lenni - magamból kiindulva, semennyire. Lehet, hogy egy kapcsolatnál fontos, de szerintem minden áthidalható szerelemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése