Nem tudok leállni az evéssel. Ma éjjel felébredtem olyan hajnali 1 óra körül, és kimentem egy kis vízért, de megláttam egy csomag kókuszos Győri Édes kekszet az asztalon. Nem is kellett több, felbontottam, és elkezdtem habzsolni. Ekkor eszembe jutott, hogy jobb lenne lekvárral, és benéztem a hűtőbe, de csak meggylekvárt találtam. "Nem baj, jó lesz az!" - gondoltam, s nem sajnáltam vastagon rákenni a kekszdarabokra belőle. Kb a lekvár felét bezabáltam a keksszel. Na jó, utána megint a szokásos dolog, hogy nem, nem maradhat ez bennem, muszáj kihánynom. És szépen csendben beosontam a wc-be, és kiadtam mindent. Utána rohantam mérni magam a szobába, de jó ugyanannyi vagyok, mint zaba előtt. Király. Utána megszomjaztam, és eszembe jutott hogy a hűtőben van hűtött baracklé. Mi sem kellett több, kivettem, és megittam az egész dobozzal. Utána persze megint wc - hányás. Megint mérleg, király, ugyanannyi vagyok mint ivás előtt. És ez így megy állandóan ez a körforgás, evést hányás követ. Most meg megint kávét iszogatok, mert hiányzott, de szerintem megint wc lesz a vége. Hát fasza, mondhatom, hogy ennyire rá vagyok szokva a hányásra :-// De végülis "jobb" valamivel mint az Anorexia, mert így jól tudok lakni. Annyit eszek amennyit csak akarok - és persze amennyi kaja van itthon. Már jártam úgy, hogy majdnem mindent bezabáltam ami volt, és majdnem lebuktam itthon, hogy mennyi mindent felfaltam. Fura lett volna, hogy látják, mindent én eszek meg, s közben még fogyok is. Igen, ez egy hátulütője az egész Bulímiának. Hogy egy idő után - ha sokat zabálsz - akkor feltűnő lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése