Fura dolgok

Hát, már várható volt úgymond, hogy ismét egy "mélypont" következzen. Most úgy látom kövér vagyok, ronda vagyok, értéktelen vagyok, nem látom az életben a szépet, és lassan lassan a reményem is végleg meghal, hogy van és lesz nekem Remény.... Istenem, annyira de annyira szeretném érezni, hogy Ő van nekem, hogy SZERET, hogy nem akar elveszíteni. Azt mondják aki fontos számunkra azt keressük, azt nem hagyjuk "eltűnni" az életünkből. De én sem és Remény sem keressük egymást soha. Én nem azért mert nem szeretem, hiszen Ő A MINDEN, hanem azért, mert tehetetlenséget és félelmet érzek. Nem akarom magam ráerőltetni, ezért inkább semmit nem mutatok magamból, nem keresem, s egyszerűen NEM TUDOM, mit kéne, hogyan kéne, és mi a helyes... Passzív vagyok, visszavonult és falakat húztam magam köré. Ha esetleg keres is telefonon, én nem veszem fel. HOGY MIÉRT? Mert tehetetlen vagyok, tétlen, nem tudok dönteni, azt illetően, hogy mit kéne. Még ha szeretném is megtenni, nem tudom mit is szeretnék... Félek hogy "még jobban elveszítem". De ennél jobban lehetséges? Mitől félek? De tényleg mitől??? Vagy mit akarok?

EZ AZ, HOGY NEM TUDOM. 

...Azt hiszem csak egyedül akarok lenni, aludni sokáig, vagy olvasgatni, vagy keresni Remény visszajelzéseit a neten - ha lenne. De hol találhatnék rá? Most eszembe jutottak a régi "Mónika show"-k, ahol sok ember azért szerepelt, hogy megtalálja eltűnt hozzátartozóját. Vajon Reménnyel is "idáig fogunk jutni", mint két idegen? Akik lehet elköltöznek, emailt változtatnak, s a végén végleg elveszítjük egymást? Szabina is úgy eltűnt mint a kámfor..... sehol semmi nyom róla a neten. Nem tudom, hogyan tud egy ember így ELTŰNNI?

Egyáltalán mi az oka, hogy sorra tűnnek el az emberek?

Hajnalcat is felszívódott a SEMMIBE..... mi történik? 

EZ ÍGY NAGYON NEM OK.