~ Másképp képzelem

Szeretek egyedül lenni. Nem is tudom, de már nem hiányoznak az emberek, inkább idegesítenek, ők is meg a hangok is. Mármint nem olyan hangokra gondolok amiket hallucinálnék, hanem az általános hangok, pl beszédhang, zene, tv, külső zajok. Egyszerűen csendre vágyom, és egyedüllétre. Nem érzem most magam magányosnak, annak ellenére, hogy nem tudok Reménnyel beszélni, de érzem, hogy gondol rám (lehet tévedek, de mindegy), és érzem, hogy minden oké nagyjából. Talán most lesznek a vizsgái, remélem minden úgy sikerül ahogy szeretné. Szegény, biztos sok a tanulnivaló, és nagy a nyomás, remélem minden rendben fog zajlani, és túl lesz rajta jó eredményekkel. Annyira félek, hogy megharagszik azért, mert nem tudok vele beszélgetni valósan... 3x hívott a héten, de nem tudtam felvenni, nem tudok kommunikálni telefonon. Tulajdonképpen azért van telefonom, hogy tudjak rajta netezni, meg azért is, hogy végszükség esetén beszélni a szeretteimmel (Rem is ide tartozik természetesen), csak mostanában tényleg nagyon nem megy nekem a telefon használata... úgyértem, tényleg nem tudok telefonon beszélni. Írásban tudok, ott át lehet gondolni mit ír az ember, kisebb a kockázata hogy elrontom. Iszonyúan szar ez azért, hogy egyszerűen nem tudok kapcsolatban lenni azzal akit szeretek, a félelmeim miatt. Mert ezer százalék, hogy megkukulnék, ha felhívnám őt, vagy felvenném ha hív. De tényleg nem azért nem beszélek vele, mert nem akarok. Nagyon is vágyom rá, de tényleg nem megy. Egyszerűen lebénulok, amikor előttem a telefon és beszélni kéne... az a gond, hogy nem akarok csalódást okozni azzal, hogy mennyire béna vagyok, és mennyire nincs témám. Régebben is volt olyan, hogy beszéltünk, és ő remekül kommunikált, én meg... hát hogy is mondjam, eléggé szarul. Volt hogy egyszerűen semmi nem jutott eszembe, hanem leblokkoltam, még akkor is mikor csak egy sima kérdést feltett, és nem tudtam gondolkozni, nem tudtam rá normális választ adni. Áááá ez tényleg nagyon rossz nekem, és inkább megfutamodok - sajnos. Így mindenkit elveszítek... de valahogy nem annyira zavar, vagyis már beletörődtem, hogy én magányosan fogom leélni az életem. Talán ez szociális fóbia lehet, legalábbis amiket olvastam neten a tünetekről, meg amiket a bura.hu-n írtak. 

Nagyon nagyon hiányzik Remény, de inkább "csak" a szeretete. Nem vágyom emberi kontaktra, de arra igen, hogy tudjam, szeret. Nem tudom ezt meg lehet e érteni, és el lehet e fogadni... félek, ezt senki nem tudja elfogadni, mert ez olyan mintha azt mondanám, hogy bocsi, de nincs szükségem rád. Pedig nem! Nekem kell az, hogy érezzem, az illető gondol rám, azok akiket szeretek, velem vannak lélekben. Nálam egy kapcsolat ilyen, hogy nem vagyunk kapcsolatban, de gondolunk egymásra. Az lenne a legjobb, ha Rem is írna valahol naplót, így tudnám mi van vele, hogyan érez, hogy mennek a napjai. Tudom ez nagyon furcsa gondolkozás mások számára, hogy én így képzelem el a kontaktot, hogy egymást olvasnánk a neten. Szerintetek ez nagyon gáz? Remélem nem annyira. Dehát ez van, talán beteg vagyok, talán csak más mint a többiek... Nekem a csend kell, az egyedüllét, és érzések. Bárcsak érezném, mit érezhet, gondolhat Remény... Nagyon szeretném tudni hogyan érez, de félek a sebektől, félek a fájdalomtól, az elutasítástól. Így magamban élek, egy elzárt kis szobácskában, amit barátságosan berendeztem, s nem nagyon dugom ki az orrom innen, csak ha enni, wc-zni megyek, meg nagyon ritkán elmegyek boltba, ha kell vmi, de ott sem érzem túl jól magam, szorongok. Lesütöm a szemem, nem nagyon nézek az emberekre... Vagy ha nézek, akkor próbálok úgy, hogy ne akkor amikor ők is rámnéznek. Félek a nyílt ránézéstől, az egyfajta meztelenség, lelki értelemben. Félek, belémlátnak, és meglátják mennyire bizonytalan vagyok, mennyire sokmindennel küzdök, félek, hogy meglátják, látom a hibákat, és félek, hogy meglátják hogy én csak a tökéletessel érem be. Soha nem leszek igazán boldog itt a földi életben... pillanatokra elégedettséget érzek, aztán jönnek a mélypontok, és az elég sokáig eltart. Kissé már fárasztó ez az állandó hullámzás, de főleg az, hogy túl sokat vagyok a mélyben... a leginkább a fizikai rosszullétek készítenek ki. Anyuéknál mértük 2 napja a vérnyomásom, 87-es volt a felső érték, tehát maga a vérnyomásom. Elég gáz, és kávézás után. Nem tudom, mitől ilyen alacsony. Lehet ez is közrejátszik a rosszullétben. Mindegy, bízom benne, majd jobb lesz... mindig ezt mondom, dehát legyünk optimisták! =)