~ Bizalom

Nem nagyon írtam mostanában arról, hogy hogy állok a hányásokkal, de az a helyzet, hogy elég gyakori még mindig. :-// Ma is volt belőle részem, és nem azért írom le mert büszke vagyok rá, sőt eléggé gáz, hogy nem tudom magam mögött hagyni ezt a dolgot... Az a baj, hogy nagyon rá vagyok szokva. Ma mondjuk azért csináltam, mert azt akartam hogy kijöjjön a gyógyszer (az Invega), mert úgy éreztem azzal kapcsolatban is mintha erősen mérgezne, és éreztem, hogy hozzáköt az ágyhoz, hányingerem volt tőle, öklendeznem kellett annyira rosszul voltam... megpróbáltam üresen "kiadni" magamból, vízzel, de nem sikerült. Akkor ettem pár falatot, direkt azért, hogy tudjak hányni, és kijöjjön ez a szemét belőlem..... valószínűleg sikerrel jártam, mert már jól (jobban) vagyok. Talán furcsa, de iszonyú megkönnyebbülés volt a hányás ma. Annyira jólesett, komolyan. Mintha a sok szennytől és mocsoktól megszabadulnék, a sok sok méreganyagtól, és teljesen kitisztulnék. Na jó, tudom a hányás alapjáraton nem egy "jó dolog", de nekem sokat könnyít a közérzetemen. Eleinte tényleg szörnyű volt, de már nagyon egyszerűen megy. Sajnos. Le kéne róla szokni, főleg, mert szégyellem mások előtt, nem akarom, hogy a család rájöjjön, meggyűlölnének. És ettől félek, de mégis írnom kell erről, mert úgy érzem ettől megkönnyebbülök. Félek, nehogy valaki a blogom miatt rászokjon erre, ezért inkább megpróbálom mellőzni az erről való írást.... Istenem, csak Rem nehogy rászokjon... nagyon fájna, mert nagyon szeretem, és nem akarok neki rosszat....... de ez hozzám tartozik, és ez is "én vagyok". A sötét oldalam, tudom. Meg még vannak dolgok, amikből nem tudom hogyan lépjek ki... szeretném végre érezni, hogy nem csak azért élünk, hogy egész életünkben szenvedjünk. De mégis jelenleg úgy érzem ez a helyzet. És ma elkapott egy szörnyű érzés, hogy engem régen kiközösítettek az osztályban és ez most is kísért engem, félek, hogy minden szerető barát és ember hazugság, és becsapnak.... rettegek ettől! Kell valaki, akiben meg lehet bízni.... persze inkább egyedül, mint hamis barátokkal, de az szörnyű lenne, ha  senki sem maradna végül..... bízok Reményben, mert szeretem. A többiekben nem annyira, meg óvatos vagyok, de Reményben érzem hogy megbízhatok. Eddig még sosem csalódtam benne. :-)