~ Kivagyok, mert ettem

Gyűlööölöm.... az egész étkezést, evést, éhséget! Nem akarok SOHA TÖBBÉ enni!!! Szarul vagyok, kikészülök tőle ha eszek. Nem kell ez nekem. Inkább éhezek, inkább kínlódok és szenvedek, minthogy úgy szenvedjek hogy ettem vmit. Nincs szükségem kajára, én komolyan nem értem mi visz rá néha hogy egyek, mikor tudom, hogy utána csak SOKKAL SZARABB lesz minden, sírni akarok, meg kihányni, és ha nem tudok hányni, akkor hashajtózok. MIÉRT ESZEK???!! NEM, NEM AKAROK!!!!

És most hányni akarok addig, amig minden ki nem jön, de most nem tehetem meg, mert meghallják. És megint le fog rakódni hájként, én ezt már nem bírom! SOHA TÖBBÉ NEM ESZEK SEMMIT. Maximum ami az életbenmaradáshoz kell. És ki fogom bírni, megesküszöm. IGEN! És mostmár ez nem csak üres duma. Erős leszek, mert nem hiányzik az, hogy ennyire kicsináljam magam az evéssel lelkileg. És mamám is "remekül" megvigasztalt, panaszkodtam neki, hogy kikészültem amiatt hogy ettem, ő meg erre: "Majd akkor a napokban kevesebbet eszel". Jót akart, de ezt rohadtul nem kellett volna mondani, vagy nem így!

Mit gondol, hogy én annyit eszek amennyi jólesik?? Hogy nem éhezek folyamatosan?? Azt gondolja tán, hogy én ezt lazán csinálom, hogy sosem vagyok éhes, csak simán lefogytam 45 kg-ra??? Emögött ÓRIÁSI munka fekszik, rengeteg éhezős és hányós és hashajtózós nap. De még ez sem elég! Nem ehetek semmit. 

Ma megettem pár szem konyakmeggyet, és egy kis főtételt, de most rendesen kikészültem. Én belül most sírok.... kívül ez nem látszik, csak hogy nagyon depis vagyok, de sírni már régóta nem bírok. És így is visszafogom magam, hogy ne menjek hányni, de ha kimennék, meghallanák. Azért lehet később megkockáztatom, ha elaludt mamám. Nem, nem bírom, nem hízhatok!!! Valaki segítsen, én már nem tudom mit tegyek, de ilyen szarul már rég nem voltam.... elegem van, tényleg soha többé nem eszek egy falatot sem!