Most Andráson gondolkozom. Emlékszem, mikor sokat írt, és én is neki, az olyan megnyugtató volt, egy biztos pont, és úgy tűnt ez mindig meglesz nekem. Persze hülyeség, mert tényleg semmi nem örök, de úgy éreztem, őt soha nem veszítem el. De ő is mást szeret már... nem hibáztathatom, hiszen nem bátorítottam, "nem fogadtam" a közeledését. És örülök ha boldog, ha van egy ember aki mellett boldog lehet. De azért hiányzik... biztonságban éreztem magam vele, felemelt a szeretetével, szerelmével mindig. Van egy szám, amiről mindig Andris jut az eszembe. (INNA - LOVE). Mivel akkor mikor nagyon sokat hívott, akkor ez volt a csengőhangom. Illetve még mindig ez, de már félek bekapcsolva tartani a mobilt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése