~ Pótolhatatlan

Mostanában olyan "elveszett" vagyok. Nincs motivációm semmire, és azt hiszem tudom mitől alakult ez ki bennem. Eleinte próbáltam R-nek megfelelni, felkelteni a figyelmét, és mivel fogalmam sem volt ezt hogyan valósítsam meg, hát elkezdtem "utánozni". De ezt nem a szó negatív értelmében értem, hanem azért próbáltam úgy viselkedni mint ő, mert nagyon meg akartam neki felelni, és nekem (eleinte) tetszett ez a csendessége, olyan misztikus volt. De már kezd fájni a csend. S most ott tartok majdnem, hogy már Facebookon sem (merek) posztolni semmit. Mert kialakult bennem egy gát, hogy "nem szabad". Kezdek besokallni mindentől. El akarok tűnni, hogy keressenek, hogy hiányozzak. Annyira szarul érzem magam, elegem van mindenből. Nem akarok így itt létezni tovább. 

Ma jött egy kis pénzem, ami feldobott ugyan, de már látom előre, hogy tesóm el fogja kérni ezt is, mondván nincs neki kajára... semmi örömem nincs, amit kapok azt is elveszik, mindent de mindent.... ki akarok lépni, ki akarok szállni, elegem van tényleg. Nem tudjátok, hogy én halhatatlan vagyok? És ráadásnak ezt még tök komolyan is gondolom :-) Ha feledésbe merülnék.... az nem tudom jó lenne e, nekem nem. Talán van olyan aki örökké emlékezni fog rám? Vagy senki? Minek is szívom el más elől a levegőt? Minek foglalom a helyet a világban? Kolonc vagyok. Nem akarok kolonc lenni. Pótolhatatlan akarok lenni.