Az Őszinteségről

A következőek saját gondolatok lesznek egy adott témáról. Az őszinteségről, és az igazságról. Szeretek valakit, és sokáig azzal áltattam magam, hogy talán van esélyem nála. És nem figyeltem arra, hogy nincs. El akartam magammal hitetni azt ami hazugság, hogy szeret. Persze barátilag talán szeret, de én reménykedtem hogy többet is képes érezni. De eljött az a pont amikor be kell vallanom magamnak, hogy ő mást szeret. Ezt kell tudatosítanom magamban, először, ez az első lépés. Ez egy trauma volt, és persze titkon mindig reménykedek. Nem akarom látni a tényeket. Vagyis nem tudom látni a tényeket, elutasítom. Még most is. De szeretném elfogadni az igazságot, még akkor is ha fáj. Nem akarom hogy hazudjanak nekem csak azért, hogy ne bántsanak meg. Vállalom a fájdalmat, mindent, de a hazugságot azt nem. Én őszinte ember vagyok, bár néha elhallgatom az igazságot mások elől, vagyis csöndben maradok, hogy ne bántsak másokat. De fontosnak tartom azt is, hogy amit gondolok, amit igaznak vélek, azt megosszam az emberekkel. Számomra fontos az igazság. Nem szeretek ugyanakkor szenvedni sem. Így egyszer döntenem kellett: mi a fontosabb? A saját mesevilágom, vagy az igazság? Sokszor még elbizonytalanodok a választ illetően. De már egyre inkább érzem, hogy csakis az igazság vezet a boldogság felé. És még azon gondolkoztam, ha valami nem úgy van ahogy akarjuk, akkor esetleg tudok én is tenni azért, hogy megvalósítsam. Persze, hajlamos vagyok ide-oda tologatni az időpontot, amit a változtatásra szánok..... de már egyre inkább érzem, hogy képes vagyok tenni a vágyaimért, és azért, hogy boldogabb és a végén boldog életem legyen. Ugye ez nagyon nehéz ebben a káoszos sok embert magába foglaló világban. Mondhatnánk azt is hogy lehetetlen. De én hiszem hogy nem az! Most erősnek és kitartónak érzem magam ahhoz, hogy önmagam lehessek! Hogy megvalósítsam önmagam. Akarok tenni azért, hogy jobb legyen. Nem is tettekkel igazán, hanem gondolkodásmóddal. A dolgok tudatosításával. Félek, de nem adom fel...... mindig van helyes út, és mindig vannak segítőink. Félek a kudarcoktól, és félek attól, hogy mások megsebeznek. De mit veszíthetek, mikor már annyi sebet kaptam? Hát nem sokat.... mégis görcsösen ragaszkodom még mindig, a "kényelmeshez", ami számomra jóérzés. De mégsem, mert így azt tagadom meg ami amugy tetszik és bejön nekem. Vagyis megtagadom azt, ami talán kiemelne a tömegből. Szeretnék valaki lenni. És képes vagyok ezért lépéseket is tenni. Csak az első lépések nehezek. És van amiben még nem tettem meg. De van amiben meg igen. Rajtam áll, hogy mit választok.

Fontos hogy legelőször is önmagadhoz legyél őszinte. Tudatosítsd magadban mindazt, amit érzel, és ne tagadd le önmagad előtt. Ezután jön majd az hogy másokhoz is őszinte legyél.... de sok ember még az első lépésig sem jut el. Hogyan várhatnád el hogy mások őszinték legyenek hozzád, ha te magad magadhoz sem vagy őszinte?

(Ne másoknak akarj megfelelni hanem önmagadnak. Mert ha elégedett vagy magaddal, azt kifelé is kisugárzod, és másokat is magaddal ragadsz :-) Én ezt tartom szemelőtt, és tudom, ha elfogadom magam, és szeretem magam, és teszek azért hogy olyan legyek akit én magam szerethetek, akkor mások is ezt fogják tenni - vagyis mások is el fognak fogadni és szeretni. :-)