Nem hagy nyugodni az a két mondat.... (Boldog Valentin napot kívántál, névreszólóan, majd hozzátetted, hogy még senkinek nem írtál ilyet.) Vajon lehetséges e az, hogy megszerettél, és érzel irántam? Vajon merjek e ilyesmiben reménykedni? Vajon megengedhetem e magamnak azt a "luxust", hogy elhiggyem, belémszerettél? Ezeket a dolgokat meg kellene beszélnünk, mert vannak kimondatlan dolgok. Azt hiszem részedről is. Vajon bátortalan vagy, és azért nem beszélsz ezekről a kimondatlan érzésekről? Vagy én értelmezem félre? Vagy csak annyira szeretném belelátni az egészbe azt hogy szeretsz? Mi lehet a válasz? Ezt csak Te tudod velem tudatni, senki más. Te tudod hogyan érzel, hogy érzel e. De tudod szerintem hogy én hogyan érzek irántad. Nagyon sokszor kinyilvánítottam, sejttettem, kimondtam. Most egy picit "visszavonultam", nem akarok sok lenni. Nagyon szeretlek. És ismét elmondom... még nagyon sokszor fogod ezt tőlem hallani, ha nem is közvetlenül, de a naplómban biztos hogy írni fogok erről. Tudod, hogy mennyire szeretlek. És tudod hogy mennyire sóvárgok pár szavad után, mindegy mit írsz, csüngök az ajkaidon. Figyellek, s nyomon követlek. A Facebook-os adatlapod is mindennap többször nézem. Azt is rögtön észrevettem, hogy a nopic profilképedet kicserélted egy édi kutyásra. Mindenhol (ahol fellelhető vagy) figyellek. Tudod az nem jó amikor sokáig nem tudok Rólad. Hiányzol és aggódom érted. Amikor viszont megnyilvánulsz, az nagyon jó érzés nekem. :-) De a legfontosabb, hogy Neked jó legyen, úgy tegyél, ahogy szeretnél, ahogy jólesik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése