Aki ennyit ír mint én, nem kerülheti el hogy a hibái napfényre ne kerüljenek.... sokan megismerhettek az írásaimon keresztül legalábbis egy képet, egy részt belőlem, mégha nem is a teljes képet látjátok, sok hiba felszínre kerülhet. Én mindig is rettegtem ettől, de talán hibák nélkül nincs tökéletesség sem. Tudom, hogy kicsit sem vagyok tökéletes, sőt. De vállalom azt aki vagyok, mert amellett hogy a való életben nincs önbizalmam, az írástól kaptam egy olyan önbizalmat, amit sehol máshol és semmi mástól nem kaptam még meg eddig. Szeretek írni. Nem számít ha közben sokan sokfélét gondolnak rólam... mindenki gondol valamit és nem tudom kikerülni hogy ne forduljon meg az olvasók fejében olyan gondolat ami engem rossz fénybe helyez, vagyis rossz fényt vet rám, vagyis nem is tudom hogyan lehet ezt érthetően megfogalmazni, de aki érzésből olvas az talán érti majd... vagy csak szeretném hinni hogy érti. Nem tudom, hogy vajon mennyiben tér el az író által megélt érzés és az olvasó által megélt érzés, mialatt olvassa ezen sorokat. De attól tartok eltér. Azért nagyon remélem, hogy bizonyos érzéseket és gondolatokat át tudok adni úgy ahogy én érzem őket. És bár bizonyára sok olyan gondolat is lesz, van, volt, melyek teljesen más érzéseket keltenek az olvasóban mint bennem mikor leírom. Ez talán elkerülhetetlen. De talán ha törekednék is tudatosan arra hogy a lehető legpontosabban fejezzem ki amit akarok, még akkor is benne van az hogy az olvasó teljesen másképp éli meg az olvasott szöveget...
De ez nem baj :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése