New Directions

Ezt a Bura.hu-n írtam Spellbound topikjába.... beteszem ide is:

Tetszik a topic, új irányvonalak, mégis valami olyasmi ami minden emberben belül ott szunnyad. Látom az Everest-törekvés Sri Chinmoy-hoz kapcsolódik valahogyan - rákerestem. Meg a dekonstrukció fogalmát is elolvastam, bár megjegyezni nem tudtam, de az kiderült belőle, hogy valami egészen szokatlan, a megszokottól mereven eltérő, mindennek az újraértelmezése a mondanivalója..... vagyis nekem ez jött le..... az hogy merjünk valami olyanba belevágni amit azelőtt nem mertünk! Ez szimpatikus. Kicsit félve írok ide, ez a topik eléggé komoly, mármint tényleg valami újat teremt. Néha nem bízok magamban, nem merek önmagam lenni. Ezen változtatni szeretnék. Hiszen azt hiszem egyetemes cél az hogy megvalósulhasson a legmagasabb cél, a Teremtővel való egyesülés. Azt hiszem nem is létezik olyan ember, aki ne a csúcsra felfelé indulna, nincs olyan ember szerintem, aki a magasságok helyett a mélységeket választaná, bár a magasságokban is van mélység. és a mélységekben magasságok. Felfelé törekszem szüntelenül és megállíthatatlanul, és ha akadnak társaim ezen az úton, az határtalan boldogság. Az osztozás élménye valami olyasmi, ami felemelő. Kell a szokatlan, az új - a világban. Nem jó mindig a "tanult dolgokat" ismételgetni és hajtogatni, de tanulni lehet belőle. Alkotók vagyunk, teremtők, és felfelé törekvők. Sri Chinmoy neve is jól hangzik, meg vannak szavak amik lágyabb hangzásúak másoknál. Én nagy Rai-klán tag/fan vagyok. Ez az én saját magam által kitalált "rendszer", talán létezik is, de az én értelmezésemben, és magyarázatomban más értelmet nyer.  Meg akarok alkotni valamit, ami még nincs. Bár minden van ami lehet.  Vagyis a lehetősége megvan.

Spellbound, én elmentettem pár írásodat, és szoktam olvasgatni. Én a mesteremnek tartalak, de ebben nincs benne az hogy zavarba hozzalak, egyszerűen tetszik az a kifejezésmód, az a szabadság, amit közvetítesz!

Volt olyan hogy leálltam, mert sok volt ez a szemléletmód egyszerre. Olyankor pihenőt tartok. Aztán újra belevetem magam. Nem félek írni, mert lett egy "magabiztosságom". - ezt pl tőled tanultam, te motiválsz.  Aztán az majd kiderül, hogy mennyi irányban és esetben állja meg a helyét, de mint mindennek, ennek is lehet előnye is hátránya is. Sőt van is. De az ember mindig választ, és nem mindig ugyanazt, vagy ugyanúgy. Van hogy megfontoltabb, van hogy visszahúzódóbb, van olyan amikor bátor, és van amikor bármit le mer írni. Aztán van olyan hogy bizonyos dolgok elgondolkoztatják, és megváltoztatja a korábbi elképzeléseit, kifejezésmódját, de van hogy ragaszkodik hozzá. A lényeg - mindig hűek önmagunkhoz! Mondd ki ma: Bízom magamban! Ez egy erő, egy mantra is lehet.

Az út adott, mi járunk rajta, csak nem mindegy hogyan. a lehetőségek végtelenek mi pedig választunk - ez ugye egyszerű. És tényleg egyszerű. De járni az úton már nem annyira könnyű. Megélni a dolgokat a teljes valóságukban. És nem is mindig sikerül, sőt soha, de egy részét talán "felfoghatjuk". Ha meg tudsz ragadni valamit, ami továbbvisz - hát ragadd meg. Vagy tedd félre, és találj ki újat. :-) Esetleg létrehozhatsz valamit. vagy használhatod a tanult dolgokat - ez nem minden esetben jó, mint ahogy más sem...... de azt teszel amit akarsz. Mondd ki magadnak: én vagyok az út, önmagamhoz térek vissza, ahonnan indultam. És egyesülhetek azzal akit nagyon szeretek. Ez a végső cél, a szeretet, a szerelem teljes hőfokú megélése. de nem (csupán) fizikai síkon. Az túl "alacsony" rendű.... éreztetek e már olyat, hogy valakivel nagyon jó volt, de az a személy, nem volt jelen? mégis jelent volt, mert érzed. Voltál együtt valakivel úgy, hogy valósan nem volt jelen mégis igen? Ez létezik. Én megtapasztaltam. Mert valaki a túloldalról folyamatosan keres. Ő az aki hozzád tartozik. és ösztönöz, jeleket, és nyomokat ejt el az úton részedre... de ez önmagáért is van. :-)

Bátorság mindenkinek!