Most olvasgattam az egyik topikot a bura.hu-n.... ahová reménytelen és 5678 írogat.... ahol moderátorok (állítólag) nincsenek. És szó volt egy bizonyos szempárról... és eszembe jutott az a szempár ami megbabonázott és máig varázslatos! Nem tudom feledni..... bevallom mikor először megláttam egy fényképet róla, elvarázsolt.... azonnal és menthetetlenül! Még 2005 táján. De akkor még nem foglalkoztam vele, mert nem hittem hogy bármi lehet.... most sem hiszem de mindig az a szempár "ragyog" előttem.
Már megszoktam hogy ha szeretek valakit annál nincs esélyem.... tudom, hogy ennek az egésznek is az a rendeltetése hogy vége legyen... bár el sem kezdődött - csak bennem.... hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szeme? Persze nem csupán a szeme gyönyörű.... de nem szabad ezekkel gyötörnöm magam... azt hiszem kerül.... és el kell felejtenem... ja csak a kérdés az hogyan? Nem fog menni... nem. Akkor hát így lesz ez a szituáció.... marad a vágy .... stb.... és a "reménytelenség".... bár úgysem vágyom semmi extra dologra, "csak" szeretetre. Fizikailag úgysem lennék képes bárkivel érintkezni, még találkozni sem. De szeretném érezni hogy szeret... mindent megadnék ezért - őszintén. Nem kell más, nem kellenek más dolgok csak ez, hogy bárcsak szeretne..... csak érezni akarom.... és akkor ez már elég lenne hogy boldoggá tegyen...... de a "realitás" más... és nem szabad ilyesmiken gondolkoznom..... ezért is (szar az élet)...... vagyis "hazugság".... vagy csak valami nem úgy van ahogy elvileg kéne.... vagyis bennem van a hiba....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése