Tegnap ahogy jöttünk hazafelé Gyuláról nagymamámmal (kocsival) épp egy szörnyű baleset közepébe csöppentünk. A mentők pont akkor értek ki mikor odaértünk, és a balesetet elszenvedő kocsija a feje tetején állt egy korlát mentén.. futrcsa érzés kerített hatalmába.... láttam az embert aki elszenvedte a balesetet, ott feküdt, a mentők éppen tették rá a hordágyra, az is lehet hogy meghalt, vagy meg fog halni. Azt éreztem, hogy most ő egy másik világot tapasztal meg, és nem érez fájdalmat. Kis szomorúságérzet volt bennem, mégis inkább valami ünnepélyességet éreztem. Tudtam, hogy számára nincs vége az életnek, hanem egy új lehetőséget kapott. Ha tovább él, teljesen át fog értékelődni az élete a baleset után. Ha meghal, talán egy új testben új életet kezdhet. Arra is gondoltam, hogy mi lenne ha éppen velünk történt volna ugyanez. Valószínűleg azt gondolnám, hogy nagyon rosszkor történt. Hogy még nem volt itt az ideje, mert annyi teendőm van még. És teljesen átéreztem a balesetes férfi érzéseit gondolatait, hogy ő is valószínűleg ezt érzi. Furcsa érzés volt, mert nem rossz érzéssel töltött el, csak a váratlanság érzésével...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése