Cím nélkül

Eljött az a nap, hogy búcsút vegyünk a kiskutyáktól.... két hónapja születtek, és úgy volt, hogy megtartunk egyet, a kis fehéret, de be kellett látnom, hogy nem vagyok képes a gondozására. :(

A betegségem, a skizofrénia annyira legyengít, vagy a gyógyszerek amiket szedek rá, hogy nem tudok délelőtt felkelni, és sokszor délután sem vagyok jól. Így sajnos nem tudnám ellátni a kutyusom, kinek pedig már nevet is adtam: "Márvány Gömbike". Azt hiszem várnom kell még egy darabig azzal, hogy új állatot fogadjak be.

A cicámmal nincs nehéz dolgom, mert ő csak napi egyszer éhes, este, ezért őt el tudom látni.

A Gadara-házban megint nem voltam, és azt hiszem ezekután már nem is illendő megjelenni, másfél hónap kihagyás után. Meg nem is tudnék elmenni, mert depis és nagyon fáradékony vagyok. Ez a betegség kikészít teljesen.

Mostanában nem csináltam semmi értelmeset, leginkább itthon ültem a gép előtt és interneteztem meg tervezgettem... nem tudom meddig mehet ez még így, de érzem belül, hogy ez nagyon rossz életforma nekem. Mindig szeretnék változtatni, de eddig még nem sikerült. Szeretnék normális életet élni, mint bárki más. A gond ott van, hogy érzem, nem ebbe a világba tartozom és teljesen olyan mintha tévedésből születtem volna ide. Nem érzem otthonosan magam az emberek között, csak akkor ha külső szemlélő vagyok és nem kell beszélgetni. Mert például a Centerben a kedvenc helyemen jól érzem magam, ahol csak leülök egy asztalhoz és nézem az embereket, párokat. Imádom a párokat figyelni, ahogy beszélgetnek egy csésze kávét kortyolgatva. :-)