Egy Nehéz nap után

Tegnap ismét mennem kellett a szokásos injekcióra Felber Magdolnához, de semmi kedvem nem volt hozzá. Nem akartam, hogy ismét megszúrjanak. Nagymamámmal szoktam menni és most is ő jött értem, de én egyszerűen NEM-et mondtam. Hosszú vita után feladta és hazament. Persze aztán utólag már bántam hogy olyan makacs voltam, de úgy érzem nincs szükségem arra az injekcióra. (Vajon honnan tudják az orvosok, hogy attól vagyok e jól?) Csak nagymamám miatt bántam, hogy megbántottam, meg ráadásul végigkürtölte az egész családban, hogy tragédia lesz, mert nem mentem el az injekcióra... szerintem túlságosan felfújja az egészet, a kicsit felnagyítja óriásira. Felhívta anyukámat is, aki pedig emiatt elkéredzkedett a munkahelyéről, hogy mindenképp elvigyen, mert tudta, magamtól nem megyek. (Emiatt eléggé bűntudatom is volt.) Nem értem miért olyan fontos az az injekció... nem is érzem magam betegnek. Teljesen oké vagyok belül a szokásos fáradtságot leszámítva, de az pedig kivel ne fordulna elő?

Na mindegy, szóval anyukám eljött a munkahelyéről miattam, pedig mikor telefonon felhívott mondtam hogy ne tegye, de mégis eljött. Ezekután már nem volt mit tenni, el kellett menni. Csakhogy akkorra már vége lett a rendelésnek... felhívtuk az orvost, hogy mit tegyünk, hogyan kaphatnám meg az injekciót. Nem mintha engem annyira izgatott volna, de anyukám kétségbe volt esve hogy esetleg nem kapom meg. (Egyébként aznap kicsit ideges voltam, de anyukám úgy meg tudott nyugtatni. Olyan kedvesen beszélt hozzám és megsimogatott, ami nagyon jólesett és lelket öntött belém, mert kicsit sírtam is előtte.) Minden elrendeződött végül, mert mondta a pszichiáterem, hogy a háziorvosom is beadhatja. Így délután 3-ra elmentünk a háziorvoshoz anyukámmal. Nem tudom mi az oka, de nagyon bírom azt a rendelőt. Fura, tudom, mivel az orvosi rendelőtől sokan rosszul vannak, de engem kifejezetten feldob valamiért. Talán mert olyan barátságosan van berendezve az előtér. Talán mert a mennyezeten bukó üvegablakok vannak és tavasszal mindig besüt a nap.... vagy lehet, hogy az előtérben elhelyezkedő nagy pálmák varázsolják olyan barátságossá. A falakon végig plakátok lógnak, főleg egészséget szimbolizáló plakátok, meg hirdetések, szeretem olvasgatni őket. :) Mikor beléptünk a váróba, nyitva volt az orvos rendelőjének az ajtaja ahonnan szintén napfény szűrődött ki az előtérbe. Az asszisztens mondta hogy kb. fél óra múlva érkezik meg az orvos. Leültünk hát. Ahogy nézelődtem, egy nagyon helyes fiatal férfire lettem figyelmes... az ajtó mellett ült és ő is nézelődött. Találkozott a tekintetünk. Jó érzés volt. Elég hosszan néztünk egymás szemébe, de aztán elkaptam a tekintetem mert zavarba jöttem :PPP Végig őt figyeltem és észrevettem ő is engem. :) Kezdtem teljesen nyugodttá válni a reggeli feszültség után. Az orvos végülis hamarabb érkezett mint ahogy vártuk és negyed óra múlva már bent is voltam a rendelőben. Át kellett mennem a függöny mögé az ágyakhoz ahol beadták az injekciót. Az asszisztens bénázott egy sort, de nem gond :P Míg én a függöny mögött türelmesen várakoztam, hallottam valami susmorgást... hallottam amint az asszisztens elszörnyülködik amikor meglátta az injekciós dobozt, hogy milyen szert kapok. Valami ilyesmit kérdezett az orvostól: "Szegény.. vajon mi történhetett az életében hogy ezt kell szednie?" Ekkor valami megmagyarázhatatlan félelem vett erőt rajtam, arra gondoltam, hogy biztos drogot kapok... erre úgy jutottam, hogy az jutott eszembe amikor először kórházba kerültem. Akkor teljesen olyan volt, mintha drogot kevertek volna az ételembe és ezért azt gondoltam hogy drogfüggő lettem és ezért drogot kapok hogy ne haljak meg, mert akkor iszonyatos mennyiségben kaphattam. Remegtem mikor beadták az injekciót, de amin nagyon meglepődtem, hogy egy másodperc alatt megkaptam és nem is éreztem semmit. Pedig máskor mindig legalább 1 teljes percig tart amíg belefecskendezik a testembe és iszonyúan szokott csípni is. Meglepetésemben meg is kérdeztem: "Már kész is?" mire az orvos így felelt: "Igen én így szoktam." Még egy picit pihennem kellett a függöny mögött, bár nem értettem miért, de 5 percet még ott kellett feküdnöm az ágyon. Máskor nem törődnek így velem az orvosok. De nagyon jólesett hogy ez az orvos igen. Nem is tudjátok hogy mennyit jelent egy kedves szó, egy kis törődés, főleg ilyen nehéz napokon. Nem az injekcióra értem hogy amiatt volt nehéz a napom, hanem úgy egészében véve. Végre túl voltam rajta, bár az igazat megvallva még órákat tudtam volna ülni a váróban, nézelődve, főleg azzal a fiatal férfivel együtt. ;P A Nehéz napból végül boldog nap lett, mert a nap egyre jobban sütött kora délután és anyukám is teljesen rendes volt. Meglepően kedves és figyelmes. Máskor is olyan de most különösen és ez eszméletlenül feldobott. :) Lassan elfelejtettem azt a bugyuta gondolatot hogy esetleg drogot injekcióznak belém. Otthon pedig nekiálltam rendezgetni a szobám hátha hasonló hangulatot tudok teremteni mint az orvosi váróban volt... persze olyat nem tudtam, de a rend maga is megtette a hatását a jó hangulat érdekében. :) Később elmentünk Gyulára Imre anyukájához és végülis egész jó nap lett a rosszul kezdődött napból. :)