Valahogy úgy érzem magamat mostanában, mintha elveszítettem volna egy nagyon fontos darabot vagy részt a Lelkemből. Valami meghalt bennem, de ugyanakkor valami pedig görcsösen küzd valamiért - nem tudom miért - hogy elég jó legyek. De kinek akarok "elég jó" lenni...? Igen: NEKI. Pedig igaziból Ő sodort bele ebbe az állapotba (akaratlanul talán), én pedig még mindig Tőle függök. Függök a csendjétől, függök a Facebookjától, függök Mindentől, ami Ő Maga. Ez így nagyon Nem jó. Félek, hogy "elveszítem" Őt. Pedig belül érzem, hogy nagyon erős a kötelék közöttünk, úgy érzem elszakíthatatlan, de én attól félek igaziból, hogyha nem állok talpra, egyszer elveszítem Őt, a nem létező "támogatását" (bár Lelkileg érzem, hogy velem van). Szóval ez bonyolult, nem is tudom leírni rendesen, ezt az egészet. Mi Lélekben EGYEK vagyunk, de érzem, hogy talpra kell állnom, mert ha nem, akkor még mélyebbre fogok sodródni rövid időn belül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése