VÉGE. Befejeztem. 

Befejeztem az aktív netes jelenlevést.

Most valahogy rámtelepedett a depi, és egyre jobban hiányzik Remény. Meg megint előjöttek ilyen kényszerképzetek, vagy parák - nem is tudom minek nevezzem... olyan, hogy lehet hogy Remény szeretne nekem írni, csak van valakije, és amiatt nem tud.... de lehet hogy csak így próbálom meg "vigasztalni magam". Az a baj, hogy rettentően hiányzik. Meg az, hogy fogalmam sincs jelentek e neki valamit, vagy egyáltalán a pokolba kíván már, és szeretné ha örökre eltűnnék. Nagyon félek az utóbbitól. Tudjátok én mostmár tényleg elhatároztam, hogy visszavonulok. De mostmár TÉNYLEG - TÉNYLEG! Nem fogok írni, reagálni FB-én, burára sem írok, a pro ana oldalt is kerülöm ezentúl. Ha Remény kibírja akkor nekem is ki kell! Nem tudom ő milyen megfontolásból teszi, lehet nem is nagyon van netközelben, bár sztem az kizárt, hogy távol legyen a nettől ennyire, hogy évekig fel sem néz... a múltkor mikor beszéltem vele telefonon, azt mondta olvassa az ismerősei írásait a neten. Szóval akkor jelen van, csak visszafogja magát, nem ír, nem posztol. Hát ha ez így van, akkor ő egy rettentően erős egyéniség - persze ezt mindig is tudtam, de hogy létezik valakinek ekkora önkontrollja? Mármint ez eléggé elismerendő, meg klassz, csakhát így meg én is kínlódok a csendtől.... de nem az mert nagyon nagyra értékelem, csak nagyon hiányzik..... de azt hiszem én CSAK úgy tudok hatni rá, ha én is hallgatok sokáig. 

Valójában levelezni sem akarok most, mármint tudom, hogy nagyon hiányozna, lehet ki sem bírnám, meg senkinek sem akarok fájdalmat vagy rossz érzéseket okozni de..... most úgy érzem hogy jó lenne eltűnnöm hosszú időre. Mindig ezt írom meg mondom, de most nagyon komolyan ezen gondolkozom, és tudom hogy képes lennék erre, még akkor is ha hatalmas erőfeszítés lenne. És tudjátok látom értelmét, mégpedig nem (csak) Remény miatt, hanem hogy valamit el tudjak érni egyedül, ez picit olyan mint a fogyás, ha lefogyok bebizonyítom magamnak, hogy valamit egyedül elértem. A hallgatás is egy ilyen dolog lenne. Gondolom azt mondanátok erre, értelmetlen csak kínzom magam fölöslegesen és azokat akiket szeretek. De nem, nekem ez nagyon nagyon fontos lenne hogy megtegyem! Magamért, és azért, hogy "jólérezzem" magam. Hogy érezzem, hogy nem vagyok szarabb mint Remény, mármint ő szuper, de én most úgy érzem, én nem érek annyit mint ő, s szeretnék én is.... Ti biztos értitek ezt valamennyire, még akkor is ha nem értetek egyet velem. 

Én szeretnék most szünetet tartani de komolyan. Nagyon nagyon fogok szenvedni, de úgy érzem muszáj! Nekem ez kell, ki akarom tolni a határokat, mint Ő, de nem miatta, hanem magam miatt, hogy legyek valaki! Még úgy is ha esetleg senkinek nem tűnne fel, bár a fontos embereknek bizti feltűnne. Közeleg a szülinapom is, s már előre félek a sok-sok köszöntéstől.... már ha valaki egyáltalán fog írni....de tavaly is írtak, szal gondolom most is. Azt tervezem, nem fogok válaszolni rájuk. Nekem tetszik az ahogy Remény csinálja. Nem tudom miért, de bejön nagyon. Még így is, hogy tudom, ez végülis picit mások "lenézése", vagy mi magunk magasabbra helyezése másoknál, de lehet hogy nem, de a hallgatásban van erő. Mélység. Nekem ez kell, hogy magamban tudjam ezt. Értitek? 

Szóval én most eltűnök. 

Olvasni olvasok mindent, de nem akarok egy szót sem írni. Azt hiszem van egy vallásban is ilyesmi, hogy némasági fogadalom 1 vagy több évig. Én szeretném ezt. Akkor "jobban" érezném magam, többnek. Valakinek. Így semmi hatást nem tudok senkire gyakorolni, hogy állandóan jelen vagyok mindenhol... nem. Én többre vágyom. Szeretnék eltűnni. Szeretnék hiányozni. Szeretnék valaki lenni! Úgyhogy ezt teszem. De attól még a fontos embereket figyelem, követem, gondolok rájuk. Remélem megértitek. Tudom, nehéz, de nekem ez fontos. Bárcsak sikerülne!! Annyira imádok írni, de ugyanakkor nem akarok, mert így egy nagy nulla vagyok. És NEM akarok nulla lenni. Szeretnék jelenteni vmit. 

Fontos akarok lenni.

Minden jót Mindenkinek

H.