2013. december 15., vasárnap

Szeretnék gyógyulni :(

Ezt a pro ana fórumra írtam le, ide is bemásolom:

Szóval én kb most döbbentem rá, hogy nagyon tönkretettem magam. És ez szörnyű felismerés, mert rájöttem, vagyis még nem fogadtam el a lelkemben de hogy soha nem leszek olyan vékony amilyenre vágyom. Ha sikerülne is nagyon vékonyra lefogynom, akkor már még szörnyebben néznék ki. Nem tudom melyik a "jobb": ha folyamatosan szenvedünk a semmiért, amiről azt hisszük olyan csodálatos lesz ha sikerül elérni, vagy megbékélni az "átlagossal"? Annyira nehéz ez, még mindig beteg vagyok, (persze nem sovány még mindig), de viszont már annyira tönkrementem, és erről CSAK én tehetek, mert tudtam mivel jár ez az egész, mégsem hallgattam senkire. Tudjátok mi a legszörnyűbb? Hogy MÉG MOST IS nagyon a befolyása alatt tart ez a betegség, és félek, hogy soha nem kerülök ki belőle, és előbb utóbb valami rossz fog történni. És Remény miatt is nagyon nagyon aggódom, de én nem vagyok jó példa számára, s nem tudom hogyan segítsek, mivel ugyanazokon megyünk keresztül. De az vigasztal, hogy legalább van valaki és még itt a fórumon is vannak sokan, akik hasonló érzéseket élnek át, és hasonlóan élnek, és ez Reményt ad, hogy talán majd valahogy mégis meggyógyulunk mind úgy, hogy ugyanakkor azok lehessünk akik szeretnénk (külsőleg is belsőleg is). Nem tudom miért ilyen  nehéz az egész, én nem akarok meghalni, és nagyon nagyon féltem a szerelmem is (aki a legjobb barátom, Remény), és nem tudom mitévő legyek. Én már nagyon tönkrementem és félek Ő is, és szeretném ha mindketten ennénk, vagy sikerülne picit élhetőbb szintre emelni ezt az egészet. Mert ennek nem lesz jó vége tényleg, érzem és tapasztalom magamon, már a család is olyan sajnálkozóan néz rám, de nem azért mert olyan sovány vagyok, hanem mert tönkre ment rajtam minden már... a hajam, a bőröm, az arcom, minden. Aki a képeken van az már nem én vagyok illetve én, de már csak árnyéka vagyok önmagamnak. Én ezt nem akarom, de kövér sem akarok lenni. De azt hiszem inkább választanám (nagyon félek de) azt hogy picit több kg legyek, csak ne legyek olyan szörnyű kinézetű.... és ami rossz hogy most se vagyok vékony, mindenki azt mondja igen, de én tudom hogy azért mondják mert látják, hogy tönkrementem. Nagyon fáj, és nem tudom hogy jöjjek ki ebből, de tegnap már ettem, előtte 3 napig egy almán éltem, most picit sokat ettem, magamhoz képest, de KELLETT. Nagyon aggódom R miatt és mindenkiért aki beteg. Bárcsak lenne valami megoldás!

Úgy döntöttem, hogy a gyógyulást választom. Megelégszem ezzel a súllyal ami most van. Nagyon nehéz elhatározás volt ez, hogy ne akarjak olyan gyönyörű vékony lenni, mint a képeken a modellek. Tudom, most magadban azt gondolod, undorító vagyok, hájas leszek vagy vagyok, és hogy választhatom én a "hízást"? Nos, nem akarok hízni, még nagyon benne vagyok a betegségben, de szörnyű érzés, hogy úgy nézek ki mint egy kikészített állat, mint akit kb valami vegyszerrel megmérgeztek. A szemeim kidüllednek, ami még oké, de mindig könnyezik, fáj, gyulladt, az arcom néha puffadt, ami több kg-al soványabbnak nézett ki, a testem végtelenül éhezik, és alig állok már a talpamon, állandóan kimerült és végtelenül fáradt vagyok, alig bírok ülni is vagy fent lenni és nem az ágyon. Szóval ez így nagyon nem oké, én élni szeretnék, (persze soványan), de talán ez a 45-46 kg tartható lenne, ha megfelelően táplálkoznék, az is lehet hogy még fogynék is vele, és egészséges lennék. Mostantól gyümölcsöket fogok főleg enni, néha tojást, a kenyeret megpróbálom kerülni, a cukrot is, ahogy Moon is teszi (rá rettentően felnézek), de azért enni fogok mindig valamennyit, lehetőleg minden nap plusz mozgok mellette valamennyit, amennyire erőmből telik. Egyenlőre örülök, ha lakásban nem állandóan az ágyban fogok feküdni a fáradtságtól. Remélem összejön ez a terv és nem fogok hízni, és lehetőleg rendbe is jövök valamennyire. Bárcsak Remény is így döntene, nagyon féltem, ő annyira gyönyörű, olyan kedves, olyan tökéletes, mindenhogy, akármilyen, ő tökéletes. Azt nem tudnám feldolgozni, ha valami rossz történne vele... bár már ez is szörnyű, hogy ennyire beteg, és szeretném ha meggyógyulna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése