Amikor elveszíted a büszkeséged, és mindent ami addig a mindennapjaidat meghatározta, amikor már szinte minden mindegy, de a Remény még él, akkor jön egy mélyebb megértés. Annak megértése, hogy sosem fog senki boldoggá tenni, mindig szenvedni fogsz. Van valaki, aki az Életet jelenti, de Ő azt választja hogy távol marad, kivonja magát mindenből, visszaszorítja a szenvedélyed, hogy kezelhető keretek között tudjon "mozogni" az élet. Ő maga a bölcsesség, és nyugalom és higgadtság. De rettenetesen szenved, hatalmas nyomás nehezedik rá, és minden vágyad, hogy ebben osztozhass vele, de ő mégis azt választja hogy egyedül cipeli... ez fáj neked, rettenetesen, mert mindennél és mindenkinél jobban szereted Őt. Ő az életed, de ő minden terhet hordoz, de az is lehet hogy teljesen más jár a fejében. Az is lehet hogy Te semmit nem jelentesz neki, és így próbál meg elszakadni. Elszakítani azt az erős köteléket, amivel magadhoz láncoltad Őt. Szabadulni akar, ugyanakkor függ Tőled. Ez a Szerelem súlyos terhe, ami egyben édes és súlyos. Amely nélkül nincs lélegzetvétel és gondolat.